Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz):
1862 hangsúlyozom, az nem megy, hogy százszázhúsz napra fizetnek, és teszik tönkre a kistermelőket vagy a beszállítókat. Ezt nem lehet hagyni! Ezt valamilyen módon szankcionálni kell, mert ha nem szankcionáljuk, akkor előbbutóbb a magyar termelőket tesszük tönkre. Köszönöm a figyelmük et. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, a Fideszből. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tehát a vásárlási szokások: i gen, valóban a vásárlási szokások nagyban befolyásolják az ember életét, de a vásárlási szokásokat alakítják. Ezek nem maguktól alakulnak ki, hanem bizonyos befolyásra alakulnak ki. Ismert az a tény, hogy a XIX. század végén még, de a XX. század legelején is Magyarországon nem voltak fix árak. Nem a piacokon nem voltak fix árak - ott se, ott alkudni lehetett , de a kis üzletekben sem, hanem a vásárlók tájékozottságához mérték az árakat. Ha bejött egy jobban öltözött úriember, attól több pénzt kértek, mint egy ránézést is szegényebb sorsú embertől. Azt is feljegyezte a kereskedelemtörténet, hogy az első kereskedőt, aki Debrecenben bevezette a szabott árakat, Váradi Szabó Lajosnak hívták, és ettől kezdve megugrott a forgalma. Még mi is emlékszünk azokra az id őkre, amikor “cipőt a cipőboltból” jelszóval vásároltuk a cipőket, s akkor valóban szabott ára - jóllehet dotáció volt rajta - volt egy cipőnek, de viszonylag jó áruhoz lehetett hozzájutni. S így vannak ezzel a kiskereskedelmi üzletek is, ami még van, és a mi még működik. Én csak a saját körzetemből mondanék két példát. Az egyik a kis zöldséges. Ez a kis zöldséges néhány évvel ezelőtt még eltartotta az egész családját, benne dolgozott a feleség, benne dolgozott a férj, az szerezte be az árut, ment ki a piacr a, de saját gazdái is voltak, akiket felkeresett, és azoktól vette meg mindig a friss paradicsomot, paprikát, s mi, vásárlók még aznap hozzá tudtunk jutni a friss áruhoz, amit aznap hajnalban szedtek le a magyar termelők Budapest környékén. Megnyílt a köze lben több nagy áruház, ahol órákig lehet ődöngeni, mire találunk egy eladót, meg se lehet kérdezni semmit, nem lehet igazán tudakozódni az áru minősége vagy az áru származási helye iránt. (13.50) Itt, az Országgyűlés padsoraiban hangzott már el több olyan kérdés és interpelláció is, ami arra utalt, hogy az európai uniós jogszabályok egyedül Magyarországnak engedik azt meg, hogy 2,8 százalék zsírtartalmú tejet áruljon. Talán öt évig tart ez az idő. Ennek ellenére a Cseh Köztársaságból meg a legkülönbözőbb he lyekről jöttek ugyanilyen tejek. Amikor ez szóba került, akkor valóban intézkedés történt ennek a megakadályozására. Hogy jelennek meg most már ezek a tejek? Most már nincs kiírva becsületesen, hogy Cseh Köztársaság, mert az ellen lehetne valamit tenni, va gy fel lehetne szólalni itt a parlamentben. Mi történik? Az van ráírva, hogy származási hely Európai Unió. Persze, Csehország az Európai Unióba tartozik. A kiskereskedő ilyet nem tesz meg. Nem tesz meg azért, mert személyesen ismeri azokat a vásárlókat, ak ik hozzá járnak, és valóban csak és kizárólag főleg magyar termékeket árul. Az előbbi példa, amit elkezdtem mondani: mivel sok ilyen nagy áruház nyílt a környéken, először a férj hagyta abba a munkát, akkor már csak az asszony vitte azt a kis üzletet, ami egyébként a saját házukban volt, nem kellett érte bérleti díjat fizetni, tudott vigyázni a gyerekekre és a többi. Számtalan társadalmi vonatkozású haszna volt ennek a boltnak, nemcsak az, hogy az ott lakók a környéken jó minőségű magyar árut tudtak vásárol ni. Aztán még nyílt néhány üzlet - Lidl éppen, be is zárták néhány hónap múlva , de ez a szerencsétlen asszony már nem tudta fenntartani, nem tudott azzal a sok rossz áruval árban versenyezni, így hát lassan ő is abbahagyta a kis üzletét, és elment, azt h iszem, óvónőnek. Ez csak egy példa a közvetlen szomszédságomból. Ugyanezt elmondhatnám a pékre, elmondhatnám a kenyérboltra, ahol igazi jó, magyar lisztből készült jó kenyeret árulnak. Nem úgy, ahogy pedig most
