Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
1844 ő kitenni a francia, dán vagy akármilyen polcra, nem teheti meg. Amíg az ellenőrzésnek ez a szerepe háttérbe csúszik, addig nagyon nehéz lesz a magyar termékeket megvédeni. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy ebben az évben pontosan ennél az állami szervezetnél zároltak 2 milliárd forintot, jövő évben pedig két és fél milliárddal kevesebb lesz a költségvetési támogatásuk. Tisztelt hölgyeim és uraim, ha komolyan akarjuk venni azt, hogy támoga tjuk a magyar beszállítókat, a magyar termelőket, akkor ez a két út vezet oda, de akkor ezt mindenáron támogatni kell, és nem szabad más utat keresni. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Szalay Gábornak adom meg a szót. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Két dologra szeretnék reflektálni. Orosz képviselő úr azt mondta, maximálisan nem ért egyet azzal, amit én állítólag említettem, hogy a nagy áruházláncok fizetik ki a beszerzési ár és az eladási ár közötti különbözetet. Természetesen nem erről van szó, egyált alán nem ezt gondoltam, és nem ezt mondtam. Bár az igaz, röviden utaltam rá, nem részletesen kifejtve - ezt most megteszem , hogy az áruházláncok abból a forgalomnövekedésből fizetik ki a különbözetet, amit a magyar vásárlói szokások legjellemzőbbjével ér nek el, nevezetesen, hogy a magyar vásárló szeret mindent egy tető alatt megkapni. Bevonzza, mint a mágnes a vásárlókat a szupermarket meg a hipermarket, és nemcsak egy dolgot vesz a vásárló, hanem százfélét, és a többi kilencvennyolc emelt árával fizeti m eg, mondjuk, az olcsó görögdinnye vagy őszibarack árát. Természetesen erről van szó, hiszen a hipermarket nem jótékonysági intézmény; ettől áll a legmesszebb. Tehát egyet gondolunk. Mégis az a kis pénzű fogyasztó, aki csak a gyümölcsért megy be, önmagában jól jár, mert ha nem vesz hozzá mást emelt áron, akkor kevesebbet fizet. A másik: gondolom, teljesen jó szándékú volt képviselő asszony megjegyzése, de az igencsak ideális állapot, hogy a hiper- és szupermarketek a jó minőségű magyar terméket árusítják, és csak azt árusítják, és a magyar vásárlók ezért versengenek. Sajnos, ez nem életszerű, én teljesen mást látok. Azt látom, ha néha bemegyek egy szupermarketba, és ott ki van írva - mert ki van írva , hogy másodosztályú az áru, néha az is, hogy harmadosztál yú - első osztályú soha nincs ilyen helyeken , akkor az emberek ezért tülekednek, mert ezt tudják megfizetni. Azt még nem hallottam, hogy jobb minőséget szeretnék - mert aki jobb minőséget szeretne, az nem a hipermarketbe megy gyümölcsöt vásárolni, hanem a kiskereskedőhöz , hanem azért veszik meg, mert olcsó. Az olcsó árért pedig nem lehet jó minőséget beszerezni, legalábbis azzal az erőfölénnyel nem, amivel a nagy áruházláncok rendelkeznek a kistermelőkkel szemben. ELNÖK (Harrach Péter) : Sisák Imréé a sz ó. SISÁK IMRE JÁNOS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tökéletesen egyetértek azokkal a képviselőkkel - Ékes képviselő úrral, Soltész Miklós képviselőtársammal, de akár Kárpáti Zsuzsa képviselő asszonnyal is , akik rendkívül font osnak tartják a nemzeti piac védelmét. Mindhármójuk hozzászólásából kitűnt, hogy még ezeknél is fontosabb a magyar vásárlók érdekeinek a védelme. Tudomásul kell vennünk, tisztelt képviselő úr, hogy nagyon sok olyan, a mélyszegénység szintjén élő család van , aki nem azt nézi, hogy egy terméknek milyen a minősége, hanem sajnos a pénztárcájába beletekintve azt látja, hogy ez az, amit megvásárolhat. A nagy áruházláncok pedig olyan helyzetbe hozzák ezeket az embereket, hogy csak azt látják, hogy olcsó, és megvás árolják. Ugyanakkor figyelemmel vagyunk mi arra, amit az elmúlt hetekben a televíziós csatornák közvetítettek, hogy olyan szlovák liszt került nagy bevásárlóközpontok polcaira, amely - az élelmiszerbiztonsági ellenőrzések elvégzését követően egyértelműen megállapítható volt - emberi
