Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (független):
1836 középvállalkozások piaci versenyképességének, a mezőgazdasági termelés minőségének és versenyképességének megőrzését és javítását. Kérem, hogy módosító javaslatainkat támogatni sz íveskedjenek, melyekkel e törvényjavaslat jobbá tehető, és e szempontok figyelembevételével hagyható jóvá. Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy valamennyi paragrafushelyet megnyitottuk a törvényben, s várjuk jobbító szándékú javaslataikat, hogy egy jobb, hatékonyabb kereskedelmi törvényt tudjunk alkotni, elsősorban a termelők, a kis- és középvállalkozások érdekében. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Vannak kétperces felszólalásra jelentkezők. Szalay Gáboré a szó. SZALAY GÁ BOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! A kereskedelmi törvény múlt heti általános vitájában is a legtöbb szó a beszerzési ár alatti értékesítésről mint kategóriáról esett, ekörül folyt a legtöbb vita. Most úgy tűnik, hogy megint ugyanez lesz a helyzet. Én elmondtam a múltkor is, még egyszer talán nem érdemtelen megismételni, hogy ha a kereskedelmi törvénybe betennénk a beszerzési ár alatti eladás tilalmát, akkor magával a termelővel bánnánk el a legrosszabbul. Ugyanis az történne, hogy ebben az esetben a h ihetetlen erőfölényben lévő kereskedelmi lánc egyszerűen a beszerzési árat szorítaná le olyan alacsony szintre, amiből a termelő kifejezetten, direkt és rögtön rosszul járna. Most mi a helyzet? Most megveszi a termelőtől egy bizonyos árszinten, mondjuk, 60 forintért az adott áru kilóját, és eladja 20 forintért. A termelő ezzel viszonylag jól jár, mert tőle 60 forintért vették meg. A fogyasztó jól jár, mert ő 20 forintért vehette meg. A kettő közötti különbséget látszólag az üzletlánc fizeti ki, de persze cs ak azért, mert ezzel az üzletlánc behívja magához a vevőket, hogy más áruját is megvegyék, és ezzel a forgalom növekszik, úgyhogy van miből kifizetnie. Ha megtiltanánk ezt a gyakorlatot, akkor ezt az árut a termelőtől, az őstermelőtől már nem 60 forintért venné meg a nagy előnyben lévő lánc, hanem 20 forintért, és akkor a termelő a lehető legrosszabbul járna. De ezen túlmenően a dolog betarthatatlan. A gyakorlatban sem járható út ez, nem véletlen, hogy a Gazdasági Versenyhivatal annyira ellenzi ennek az int ézménynek a törvénybe való foglalását. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Ékes Józsefé a szó. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amit Szalay Gábor képviselőtársam mondott, szóval fur csa kettősség van ebben a helyzetben, mert egyrészt a hazai termelőt, a hazai kis- és középvállalkozást is kívánjuk védeni, viszont a másik oldalon meg megjelent a multinacionális központok által az árleszorító képesség. Én csak egyetlenegy példát szeretné k önöknek erre elmondani, és kérném államtitkár úr figyelmét, hiszen Veszprémhez a Fűzfői Papírgyár nagyon közel van. Én a múlt héten csütörtökön jártam ott, és számomra döbbenetes volt, amit ott is elmondtak. Magyarországon nagyon kevés papírgyártó cég ma radt meg, és a Fűzfői Papírgyár is önmagában több millió füzetet képes előállítani és forgalmazni. Ami döbbenet számomra, hogy ha egy rajzlap minőségét vesszük, és egy jó minőségű, Fűzfői Papírgyár által előállított rajzlapot vagy műszaki rajzlapot veszünk , amit a gyerekek használnak az iskolában, az előállítási ár alatti áron adják a nagy üzletláncok, csak, tudja, képviselőtársam, a minőség ott különbözik, hogy az általuk sokkal olcsóbban értékesített rajzlap vagy műszaki rajzlap tulajdonképpen csomagolópa pír minőségű, és ezáltal a Fűzfői Papírgyár szép lassan majd tönkremegy, mert a jó minőségű papírt nem tudja értékesíteni a piacon, mert a jó minőség alatt próbálják meg a vevőt rászoktatni arra, hogy az olcsóbbat vásárolja meg, és amikor majd a piac,
