Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP):
173 lesz. A műalkotások előállítása nélkül pedig az ember maga nem lenne az a humánus alkotó lény, aki a műalkotásaiban is elemzi a múltját, megéli jelenét és gondoskodik a jövőjéről. Azok a személyek, akik munkásság ukat vagy munkásságuk nagyobb részét a fenti alkotások előállítására fordítják, bizonyos védelmet, jogbiztonságot élveznek e törvénymódosítás révén. A műalkotások természetéből adódik, hogy közvetlenül a keletkezésük után még nem lehet tudni, hogy milyen l esz azok fogadtatása. Emiatt az első alkotások fogadtatása sokszor vitákat is okoz, gondoljunk például az avantgárd művészet megjelenésére, és a vitáktól függően persze a műalkotások piaci elismertsége is késhet. Számos példát lehet arra is mondani, hogy s ok műalkotó úgy éli le az életét, hogy műveit csak halála után kezdik elismerni. Ilyenkor aztán a műalkotások értéke meredeken emelkedik, ezt követően a műkereskedők igen nagy haszonnal forgatják ezeket a termékeket. Ha magyar példát veszünk, akkor említhe tném Csontváry Kosztka Tivadar életét, az ő sorsa alakult úgy, hogy tetemes értéket tett le a magyar kultúra asztalára, mégis az élete úgy alakult, hogy megélhetésre alig futotta belőle, igazából a művészi munkájának az értékét az utókor ismerte el. Úgy go ndolom, ma már mindenki nagyon örülne, ha egyegy Csontváry Kosztka Tivadaralkotáshoz hozzájuthatott volna - annak idején, amikor keletkeztek, még nem volt érte nagy tolakodás. De ha összehasonlítom két másik neves magyar alkotóval, mondjuk, Munkácsy Mihá llyal vagy Benczúr Gyulával - nemrég láthattuk Munkácsy kiállítását , az ő sorsuk, életük például úgy alakult, hogy az életükben haszonélvezői lehettek annak a rendkívül értékes munkának, amelyet létrehoztak. Ugyanezt mondhatnám Benczúrról is, hiszen élet ében nemcsak Nógrád megyében tudott kastélyt, műtermet vásárolni, hanem Ausztriában is tekintélyes ingatlanokkal rendelkezett. Ezt próbálja az ezt megelőző törvényi szabályozás, illetve a módosító javaslat pufferolni, hogy ilyenek a mai alkotóművészekkel n e fordulhassanak elő. Talán a hozzám hasonló korúak emlékeznek még az 1980as évek elejének egyik nagy vitakérdésére, amely úgy szólt, hogy árue a kultúra. A művészek, a műalkotók szerettek volna kitörni az akkori “tiltom, tűröm, támogatom” köréből, ez ne m elsősorban szerzői jogi vita volt, de voltak ilyen jellegű leágazásai is. Vagy például a tegnapi napilapokban olvastunk egy művészről, aki megrendelésre gyártott egy általa 30 milliósra becsült festményt, a piac, úgy tűnik, egy fillérrel sem értékeli, a művész élete erre rámegy, megbetegedett. Ez is példa arra, hogy ha a politika avatkozik bele a művészetbe, abból semmi jó nem keletkezik. Az Európai Unió joggyakorlata tőlünk következetesebben viszi végig azt az elvet, hogy a képzőművé szetet nem politikailag kell befolyásolni, hanem tárgyszerűen segíteni szükséges. A segítség módja az úgynevezett követő jog megalkotása, amely egy olyan díjigény, amely a képző- és iparművészeti alkotások szerzőit illeti meg, az eredeti művek minden, az e lsőt követő eladása után. Ezzel azt a hátrányt próbálja kompenzálni, hogy az ilyen, úgynevezett egypéldányos alkotások anyagi sikeréből a szerző nem tud részesülni azt követően, hogy eladta a művét, hiszen amikor a szerző az első eladását bonyolítja, akkor rendszerint a műteremből adja el a művét, ha műkereskedői hálózaton keresztül történik az eladás, a műkereskedő a maga infrastruktúrájával kiállításokat szervez, prospektusokat készít, a vevők össze tudják hasonlítani más művekkel, ezáltal hozzásegíti a m űvet a felértékeléshez. A felértékelés után ha a következő eladásból a művész nem részesül, akkor egy olyan aránytalanság adódhat elő, hogy a második vagy harmadik eladásnak sokkal nagyobb lesz az értéke, a tényleges létrehozó pedig ebből nem részesülhet. Természetesen itt is felállít tól – igokat a jogszabály, egy minimumot, ez 5 ezer forint. Az eladási ár alatt nem kell jogdíjat fizetni, hiszen itt a költségek nem fedeznék ezt az összeget; és felállít egy maximális összeget is, ez 12 500 euró, amit nem leh et meghaladni. A követő jog díjának megfizetési kötelezettségével a törvény szerint a műkereskedők tartoznak. Új szabály, hogy műkereskedőnek minősülnek a múzeumok, és örvendetes, hogy ha az ember elmegy egy múzeumba megnézni, hogy bővül, szaporodik nemcsa k a kiállítandó tárgyaknak, hanem
