Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP):
172 Ugyanilyen hatással lehet számolni amiatt is, hogy a javaslat szerint már nem minden ügylet esik díjfizetési kötelezettség alá, hanem cs ak azok, amelyek meghaladnak egy bizonyos, ugyan nem túl magas, de a piaci viszonyokat figyelembe vevő küszöböt, nevezetesen az 5 ezer forintos értékhatárt. Szintén könnyítés a műkereskedelem szempontjából, hogy a díj maximális összege a javaslat szerint n em haladhatja meg a 12 500 eurót, míg eddig nem volt felső összeghatára a díjfizetési kötelezettségnek. Másodsorban: a szöveg a korábbi gyakorlatnak és az irányelvnek is megfelelően egyértelművé teszi, hogy csak a műkereskedő közreműködésével lebonyolított ügyletek tartoznak a díjfizetési kötelezettség alá. A magánszemélyek közti eladások után tehát nem illeti díj a szerzőt, feltéve, hogy műkereskedő még közvetítőként sem vett részt az ügyletben. Harmadrészt: különleges szabály, hogy a muzeális intézmények abban az esetben, ha vevőként vesznek részt az ügyletben, mentesülnek a díjfizetés alól, mivel a közérdekű gyűjtő funkciójukat ilyen módon is támogatni kívánjuk. A javaslat másik jelentős eleme az úgynevezett fizető köztulajdon. Erre vonatkozóan nincs közö sségi harmonizációs kötelezettség, de mivel a szabályozás tárgyi hatálya, kötelezettje, a járulék beszedése és átutalása a követő jogéval megegyezik, ezért szükséges volt a fizető köztulajdon szabályainak a megváltozott követőjogi szabályokhoz való hozzáig azítása. A fizető köztulajdon és a követő jog közötti különbség, hogy míg a követő jog a szerzőt a védelmi idő alatt illeti meg, a fizető köztulajdont a védelmi idő lejárta után kell fizetni. Ebből fakadó további különbség a két jogintézmény között, hogy a követő jogból származó díjat a konkrét alkotás konkrét szerzője kapja meg a közös jogkezelést végző szervezeten keresztül, a megfizetett járulékot pedig a közös jogkezelő szervezet az alkotó tevékenység támogatására és az alkotó művészek szociális céljair a használja fel. Érdemes itt azt is megjegyezni, hogy ezzel a jogintézménnyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság már egy 1994es határozatában is állást foglalt, megállapítva a szabályozás tartalmi alkotmányosságát. Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgy űlést, hogy a javaslat elfogadását támogassa. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek, 88 perces időkeretben. Elsőként Serfőző András képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP . DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A szerzői jog módosításáról szóló, előttünk fekvő törvényjavaslat kis terjedelmű, de fontos rendelkezéseket tartalmaz. A módosítás a követő jogról szól, ez az e gyik legfontosabb eleme. A követő jog intézménye a magyar jogrendszerbe történt bevezetése óta azt a célt szolgálja, hogy a műalkotások szerzői alkotásaik első eladását követő átruházásaik után méltányos részesedést kapjanak. De hát miért is kell ezt szabá lyozni? Hiszen a közvélekedés egy része szerint a műalkotások nagyon tetemes áron kelnek el. Ha megnézünk egyegy aukciót, egyegy katalógust, akkor ott bizony csillagászati árakkal találkozunk. Ennek a hátteréhez egy kis kitérőre lesz szükség, és úgy véle m, hogy az általános vita kerete ezt megengedi. (11.40) Az emberiség fejlődéséhez tartozik, hogy az emberi tevékenységek egyegy jól elhatárolható területét elkülönítsék az általános piacgazdasági viszonyoktól. Ilyen terület például a műalkotások létrehozá sa. Azt gondolom, nincs vita abban, hogy a műalkotások létrehozását támogatni szükséges. Eredeti festményeket, rajzokat, grafikákat, iparművészeti alkotásokat, szobrokat, kerámiákat, üvegtárgyakat nem lehet utasításra, szalagrendszerűen előállítani, illetv e lehet, de azoknak az értéke majd olyan is
