Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2004. január 1.–december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Közbeszerzések Tanácsának a köz... - ELNÖK (Harrach Péter): - BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke:
170 ősszel elfogadja, gondolom, részletes vita után az új törvénymódosítást, akkor ez lehetőség szerint legyen egy stabil törvény, mert a jogalkalmazók szempontjából az, hogy havonta változtatjuk a törvényt, higgyék el, nagyon jelentős problémá kat okoz, már a Közbeszerzések Tanácsa vagy a döntőbizottság szintjén is. De képzeljék el, ha a jogorvoslatok a bíróságok elé kerülnek, olyan helyzetben vannak a bíróságok, hogy amilyen jogorvoslat odakerült eléjük, azóta a törvény már régesrégen megválto zott, és akkor elég nehéz döntési helyzetbe kerültek. De ebben egyébként az Igazságügyi Minisztériummal teljes egészében egyetértünk, úgy gondolom. A törvénymódosítási lehetőségek. Erről annyit szeretnék mondani, itt elhangzott, és ez nagyon jól hangzik, h ogy közbeszerzés egyenlő korrupció, lehet, hogy egyes, közbeszerzésben részt vevők szívesen használják így, de azért a közbeszerzéseknek van egy nagyon hosszú történetük az európai piacgazdaságú országokban is. Az Európai Unióban az előző irányelvek is, am elyeket megelőztek korábbi irányelvek, de az új irányelvek sem véletlenül eredményezték azt, hogy a közbeszerzést viszonylag részletesen kell szabályozni. Az Unió egyértelműen ajánlja a tagországoknak, hogy a közbeszerzési joganyaguk részletesen szabályozo tt legyen, éppen azért, hogy a törvényalkotás szintjén is ezt a bizonyos korrupcióveszélyt, ami nemcsak Magyarországon áll fenn, hanem a régi tagországokban is meg az újonnan csatlakozott másik kilenc tagországban is, amennyire lehet, a szabályozással is c sökkentsék. Az Uniónak különböző előírásai vannak, amelyekhez, minthogy csatlakoztunk, alkalmazkodni kell. Van, ahol az Unió határozatokat hoz, ami kötelező minden tagország számára. Az, hogy van nyílt eljárás, meghívásos és tárgyalásos eljárás, általános szabály, és annak a feltételeit is rögzíti az Unió irányelve; vagy azt, hogy milyen határidőket lehet alkalmazni például nyílt eljárásnál, ezt az Unió egyértelműen, mind a 25 tagország számára egységesen határozza meg. Ahol a nemzeti jogalkotóknak, az Orsz ággyűlésnek, kormánynak lehetőségei vannak egyszerűbbé tenni a közbeszerzési eljárásokat, ha úgy ítéli meg, hogy ennek a feltételei megvannak, azok a nemzeti értékhatáros, de még inkább a mostani törvénybe beemelt, úgynevezett egyszerű közbeszerzési eljárá sok. Zárójelben mondom, hogy az egyszerűsített és az egyszerű közbeszerzési eljárás nem ugyanaz. Az egyszerűsített közbeszerzési eljárást bizonyos közszolgáltató szektorokban alkalmazza az Unió, az egyszerű közbeszerzési eljárás pedig a magyar törvény foga lma, ami a korábban úgynevezett nem nyílt tendereztetés tekintetében a központi költségvetési szervek számára kötelező volt. Az újdonság most az, és azért nehezen alkalmazkodnak ehhez az önkormányzatok, mert ez az önkormányzatok számára nem volt kötelező. Ezzel együtt is a tapasztalatok alapján, és úgy gondolom, ezzel az Igazságügyi Minisztérium is egyetért, ennek a bizonyos 2 millió forintos értékhatárnak az emelése mindenképpen indokolt, egyébként a törvény szerint az évenkénti költségvetési törvény szabá lyozza általában a nemzeti értékhatárokat és az egyszerű közbeszerzési eljárások értékhatárait. (11.30) Az európai uniós értékhatárok mind a 25 tagország számára kötelezők, ott tehát nincs mozgási lehetőség abban a tekintetben, hogy minden évben milyen ért ékhatárokat állapít meg az Európai Unió. Végezetül, ami az autópályaépítéseket illeti: a múltból természetesen sok mindent lehet vitatni, sok mindent érdemes elemezni, az Állami Számvevőszék ezt meg is teszi, meg is tette, feladata is, a Versenyhivatal is tesz megállapításokat. A közbeszerzési eljárások szempontjából a jelenlegi és a jövőbeni helyzet az érdekes. Akkor van kisebb veszélye akár kartellgyanúnak, akár más szabálytalanságnak, ha igazi verseny van egy közbeszerzési pályázaton. Ma már az utolsó e gykét évben, de legalábbis ebben az évben a kiírt pályázatoknál nem az a helyzet, hogy a korábban mindig jelentkező négyöt cég jelentkezett az autópályaépítésekre, hanem tíztizenöt pályázó van. A tíztizenöt pályázó között más versenyfeltételek érvénye sülnek, mint amikor kevés cég pályázott autópályaépítésre. De ez természetesen nemcsak az autópályaépítésre, hanem általában is igaz.
