Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1653 kizárólag az önkormányzat kényekedvének legyenek kitéve a bérlők. A mondat nem volt tökéletes, de az a lényege, hogy nem lehet, hogy m inden esetben az önkormányzat döntsön arról, hogy lehete cserélni, vagy nem lehet cserélni. Én folyamatosan azt képviseltem, hogy minden önkormányzatnak legyen módja megnézni, hogy a csere valóse, hogy vane másik lakás, amibe be lehet költözni, hogy az általam bérbe adott lakás bérlője nem lesze a lakásmaffia áldozata. Ehhez képest - még egyszer hangsúlyozom - jelentéktelen az a szabályozás, amely a bérlők vonatkozásában egyébként fontos, hogy a lakáscsere bizonyos esetekben nem tagadható meg. Egyéb ind ok például a személyes körülményekre való hivatkozás. Hadd mondjak erre egy abszolút érthető példát: születik három ikergyermek a családba. Tessék mondani, ilyenkor meg lehet tagadni a cserét? Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselő társaim! További felszólaló híján a vita e szakaszát lezárom, és megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát az ajánlás 15., 16., 17., 18., 19., 21. és 25. pontjaira, tárgya pedig a tulajdonátruházás, illetve az elővásárlási jog. Elsőként megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, Fidesz. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 16. pontjához szeretnék hozzászólni. Kosztolányi Dénes képviselőtársammal az előterjesztésből a törvényjavaslat 23. §ának elhagyására teszünk javas latot. Ez az általunk elhagyni kért rendelkezés ugyanis a lakás megvásárlásának törvényi kedvezményeit terhesebbé tenné. Mint ismeretes, a bent lakó bérlő számára nyitva álló kedvezmények értelmében a bérlő a vételár legfeljebb 10 százalékának egy összegbe n történő megfizetésére kötelezhető, illetve 25 éves törlesztőrészletet kap. A kormány javaslata ezt terhesebbé kívánja tenni, az egyösszegbeni induló összeget 20 százalékban kívánja meghatározni, a 25 éves kedvezményes megfizetés idejét pedig 15 esztendőr e csökkentené. (15.00) A javaslatnak többirányú elágazása is van, mert kérdéses volt, sőt bizonyos fokig most is kérdéses, hogy ez a rendelkezés milyen helyzetekre terjed ki a vételi jogot illetően. Egyébként a következő vitaszakasz tárgya lesz a vételi jo g helyzete. Idetartozóan most csak annyit említenék meg, hogy ma is vannak olyan függő jogi helyzetek, amikor a vételi jog még nem realizálódott, s nem teljesen egyértelmű, hogy ez a vételi joggal való szerzésre is kihate vagy sem. A kormány úgy nyilatkoz ott egyértelműen a bizottsági ülésen, hogy nem ezekre az esetekre gondol. Ehhez én azt tenném hozzá, hogy jó lenne, ha egyáltalán maradna ez a rendelkezés, mi ezt ellenezzük, de ha netán maradna, akkor jó lenne, ha precízebb megfogalmazással, az írott norm aszöveg szerint is egyértelmű lenne. De a vételi jogon kívüli, bérlő általi vásárlás egyéb esetkörére vitathatatlanul kiterjedne ez a szabály, ami terhesebbé tenné a lakás megvásárlását, tehát szigorítaná, nehezítené, súlyosbítaná a feltételeket, és ezekke l sem értünk egyet. Nem értünk egyet, mert nem fogadjuk el azt a néhány hányaveti mondatban - az írásbeli indokolásról beszélek, nem a bizottsági vitáról - odavetett indokot, miszerint ma már a lakosság könnyebben meg tudja vásárolni a lakásokat. Talán meg kérdezném: úgy látszik, mégiscsak akkora nagy lett a jólét? Mert én nem így látom; én nem látom azt, hogy a bérlők helyzete általában, általánosan könnyebb lenne, mint ahogy általánosságban senkinek sem - az átlagról beszélek persze - könnyebb a helyzete. Vannak emberek, társadalmi rétegek, akik nagyon jól élnek, sokat nyertek a rendszerváltozással, vannak rétegek, akik vesztettek, de itt különösen a lakosságnak arra a körére, aki bérlőként oldja meg lakásproblémáját, azt hiszem, sokkal inkább az jellemző, hogy a helyzete nem lett egészében könnyebb, mint 15 esztendővel ezelőtt, vagy amikor ezt a törvényt megalkottuk, '93ban, tehát 12 esztendővel ezelőtt. Tehát nem gondoljuk azt, hogy indokolt lenne a szigorítás. Nem gondoljuk annál
