Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1654 inkább, mert most is fen náll a helyzet, sőt még súlyosabban, mint 12 évvel ezelőtt, hogy a bérlő egy olyan lakást vesz meg, amibe óriási összegeket kell invesztálnia. Beszéltem az általános vitában a magyar lakásállományról. Beszéltem arról, amit számos alkalommal a televízió kép ernyőjéről, a sajtó híradásaiból tapasztalhatunk és láthatunk, hogy annyira leromlott a magyar lakásállomány, hogy ma már nagyon sok esetben az életveszélyesség problémája merül fel, kérdésessé válik az otthon megőrzésének a lehetősége. Nem akarom ezeket a dolgokat részletezni, mert jól ismerjük ezeket a problémákat. A bérlő, aki tulajdonossá válik, nemcsak azt mondhatja el magáról, hogy nagyszerű, én most már tulajdonos vagyok, hanem óriási terheket vesz magára; hozzáteszem, olyan feladatok ellátására, ame lyekhez a mai napig nincs megteremtve egy hatékony hitelrendszer. Most nem akarok visszamenni az általános vita világába, de ennyit vissza kell idéznem az általános vitában elhangzottakból és ott felmerült kérdésekből, mert hiszen ezt a lakásállományt rend be hozni saját erőből gyakorlatilag lehetetlen. Ide egy nagyon erőteljes hitelrendszerre van szükség, ami magában hordozza a tulajdonossá vált vagy váló bérlőnek az eladósodását is, vagy annak a lakóközösségnek, társasházközösségnek. Ezeket a szempontokat is mérlegelve gondoljuk azt, hogy mindenféle szigorítás, a vétellel kapcsolatosan mindenféle tehernövekedés nemcsak hogy igazságtalan, amikor egy igazságos Magyarország megteremtéséről beszélünk, nemcsak hogy abszolút méltánytalan, de értelmetlen is abból a szempontból, hogy ellene dolgozunk annak, ha ilyen rendelkezéseket hozunk, hogy ezeket a lakásokat rendbe lehessen hozni, hogy erre legalábbis valamiféle reálisnak tekinthető remény megmaradjon. Mindezekre figyelemmel azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ne támogassák a kormány javaslatát, ami terhesebbé kívánja tenni a lakásvásárlás feltételeit, és támogassák azt a módosító javaslatot, amely az e terheket súlyosbító kormánygondolatot elhagyni javasolja a törvényjavaslatból. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Devánszkiné dr. Molnár Katalin képviselő asszonynak, MSZP. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm szépen. Most én élek azzal a lehetőséggel, hogy felolvasom a szöve get. Ha a lakást az e törvény alapján az arra jogosult vásárolja meg, részére, kérelmére legalább 15 évi részletfizetési kedvezményt kell adni. Ha a jogosult kéri, a szerződés megkötésekor a megállapított vételár legfeljebb 20 százalékának egy összegben va ló megfizetése köthető ki. Ha értelmezzük ezt a mondatot, akkor semmi olyan nem következik belőle, hogy az adott önkormányzat ne dönthetne úgy, hogy ő továbbra is fenntartja a 25 évi kedvezményt, és az sincs kizárva, hogy úgy döntsön, hogy továbbra is 10 s zázalék az egy összegben való megfizetési összeg. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre Salamon László képviselő úr következik, Fidesz. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Ne haragudjon, képviselő asszony, de ez nevetséges volt, amit mondott. A mostani szabályozás megköti az önkormányzat kezét, és azt mondja, hogy legfeljebb 10 százalék előleget, vételár egy összegbeli befizetését lehet igényelni, és legalább 25 évi kedvezményt kell adni. Ha lehetővé teszi a törvény, hogy ez ne 10, ha nem 20 százalék legyen, és a részletfizetés ne 25 év, hanem 15 év legyen, azok az önkormányzatok, akiknek az önök, a kormánypárti képviselők támogatásával kerül a nyakára a kés évről évre a költségvetési törvényben, és a létezésük is egyre nehezebb, az int ézményfenntartási gondjaik is egyre képtelenebbek, bele fognak kényszerülni abba, hogy a
