Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
1625 étel, lesz a CocaCola, meg lesz a csipsz, meg lehetne egyéb más dolgot felsorolni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , aminek a követk ezménye az, hogy lesznek a 120 kilós gyerekek. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra Dióssy Gábor államtitkár urat illeti a szó. (12.40) DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Kö szönöm szépen, elnök asszony. Már harmadszor hallom a százkilós gyerekeket meg a csipszevő gyerekeket. Azt gondolom, hogy ha mi azt gondoljuk, hogy majd állami intézkedésekkel megoldjuk a százkilós, csipszevő gyerekek problémáját, akkor súlyosan tévedünk. Ugyanez igaz a drogproblémára, ugyanez igaz az alkoholizmusra, ugyanez igaz a cigarettázásra, a dohányzásra is. Azt gondolom, hogy nem szabad lebecsülni azokat a családi hatásokat, amelyek a gyerekek viselkedését befolyásolják, é s nem szabad lebecsülni azt, hogy mennyire fontos az individuum, az, hogy mindenki személyesen, saját maga dönthesse el, hogy mit szeretne csinálni és mit nem. Lehet, hogy ez az ön számára túlzottan liberális gondolkodásmód, de azt gondolom, hogy nem szaba d elvenni az emberektől a döntés lehetőségét, még akkor sem, ha rosszul döntenek. Tehát dönthetnek rosszul, és nagyon sokan rosszul döntünk valószínűleg, amikor elmegyünk időnként - van, aki sajnos nagyon sokszor, egyetértek önnel - kólázni, csipszet enni, egészségtelen életmódot élni, de ugyanúgy drogozni, alkoholt inni, dohányozni. De azt gondolom, nem fogjuk tudni - és én semmiképpen nem szeretném azt , hogy állami szinten vezessük be azt, hogy majd mi kitaláljuk azt, hogyan vetjük gátját ennek a válasz tási lehetőségnek. Amit Ivanics Ferenc képviselő úr nagyon jó szándékúan elmondott - értem a jó szándékot benne , hogy hétvégeken ne legyenek nyitva ezek a központok, hiszen akkor nem egymással vannak a családok, nem kirándulni mennek, hanem a bevásárlókö zpontokba - döntés kérdése: nem kötelező bevásárlóközpontokba menni. Ugyanez igaz a tévézésre. Lehet, hogy valaki hétvégén otthon van, és tévézik egész hétvégén, és nagyon színvonaltalan műsorokat néz, ettől még ott az a tévé, és gondolom, hogy senki nem a karja azt - bár egy kicsit viccesen mondanám, engem nem is nagyon zavarna , hogy hétvégén egyáltalán ne legyen tévéadás, tiltsuk be, ne legyen tévé, ne tudja elvonni a figyelmet a családi programoktól. Azért adjuk meg az embereknek a választás lehetőségét , kezeljük őket nagykorúként, és mondjuk azt, hogy döntsétek el, hogy mit szerettek! Sajnos sokan rosszul választanak, de azt hiszem, minden csoda három napig tart, és el fog múlni ez a plázaláz is és egyéb olyan dolgok is, amik nekünk itt valamennyiünknek nem tetszenek. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra Lezsák Sándor független képviselőt illeti a szó. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Államtitkár úr arról beszélt, hogy nem lehe t ezt megakadályozni, és nem is lenne szabad szabályozni, hogy csipszet és kólát ne vásároljanak az emberek. Az ön minisztertársa egy nagyszerű javaslattal kezdeményezte azt, hogy az iskolai büfékből szorítsák ki azon egészségtelen, ön által is egészségtel ennek vagy nem éppen egészségesnek nevezett termékeknek az árusítását, tehát igenis lehet tenni állami beavatkozást is bizonyos helyzetekben. Azt hiszem, az önök feladata az, hogy ezeket keressük meg, és ne mondjuk ki azt, hogy reménytelen. Nincs reménytel en! Nincs lehetetlen! A lehetetlenben kell megtalálni a lehetségest. A másik. Még folytatva a Szalay Gábor által fölvetett, hogy mi az, amit számon lehet kérni és mit nem lehet számon kérni; ezzel kapcsolatban - általános vitáról van szó - igenis számon le het kérni