Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1596 A törvény egyébként paragrafusai számát illetően pont a negyede, mint az ezt megelőző 1978. évi belkereskedelmi törvény volt; az negyven paragrafusból állt, ez tízből. A régi törvény egy kicsit kidolgozottabb és alaposabb volt, legalábbis az akkori r endszer viszonyainak jobban megfelelt. Az én módosító javaslatom azt fogja tartalmazni, hogy a részletszabályozást adjuk a kereskedelmi kamara hatáskörébe, hiszen igazából ők értenek ehhez. Mik azok, amiket még a kamarához illene és kellene telepíteni? A t örvény 3. § (2) bekezdése rendelkezik a jogosítványok megszerzésének a lehetőségéről. Úgy szól, hogy ha a kereskedelmi engedélyért folyamodó - egyébként a jegyzőhöz kell az ilyen engedélyért fordulni - a törvényi feltételeket teljesíteni tudja, akkor a jeg yző nem tehet mást, mint hogy kiadja a kereskedői engedélyt. A 9. § utal arra is, hogy mi történik akkor, ha valaki a kereskedelem szabályait durván megsérti, akkor a jegyzőnek hogyan van módja és lehetősége ezt a jogosítványt visszavonni. Ez a felfogás teljesen érintetlenül hagyja azt, hogy ez egy olyan piacgazdaság, amelynek versenyfeltételek között kell működnie. Ha ezt a törvényt ilyen szempontból ítélem meg, akkor leginkább a múlt század eleji szabadversenyes kapitalizmus idejére emléke ztet, akkor volt ennyire szabad és liberális a szabályozás ezen a téren, azóta a jól működő országokban némi változtatások történtek. Például ott, ahol sok kereskedelmi egység található, egyszerűen azzal védekeznek ellene, hogy a helyi, az illetékes keresk edelmi kamara akár meghatározhatja - Németországban van erre példa - az egy időben kiadható, az adott területen működő engedélyek számát. Ezzel olyan versenyhelyzet kialakulását segíti elő, ami a piaci szereplők tisztességes megélhetését, szakmai, minőségi versenyét biztosítja, és nem enged betolakodni a piacra olyanokat, akiket egyébként egyszerűen csak kontároknak lehet nevezni. Nálunk a törvény úgy szól, hogy ha a folyamodó a törvényi feltételeknek, a más törvényekben előírt szabályoknak megfelel, akkor a jegyzőnek egyszerűen nincs más lehetősége, mint hogy az engedélyt kiadja. A mi javaslatunk szerint a megoldás az, ha a kereskedelmi kamarát e vonatkozásban helyzetbe hozzuk, az engedélyek kiadásának és visszavonásának a lehetőségét a kamarákhoz telepítjü k. Erre azt mondhatják képviselőtársaim, különösen a kormánypárti képviselők, hogy rendben van, de hát a kötelező kamarai tagságot pont az előző kormány idején törölték el. Ez hiba volt, ezt be kell látni. Egy jól működtethető - nem azt mondom, hogy jól mű ködő, de jól működtethető - rendszert ezzel tulajdonképpen szétvertünk. Az előző ciklusban nem a kötelező kamarai tagságot, hanem a kötelező kamarai tagdíjat kellett volna eltörölni. Nem megspórolható, nem tudjuk megúszni, hogy a kamarai törvény későbbi mó dosításával a gazdasági élet e fontos szereplőinek teret adjunk. A téradásnak két lehetősége van: hatásköröket telepítünk a kamarákhoz az előbb említett módon - például engedélyek kiadása, a szolgáltatások színvonalának szigorú ellenőrzése, és ha kell, vég ső esetben az engedély visszavonása , ami egy új piaci szereplő belépését teszi lehetővé. Amíg a Magyar Országgyűlés erre a felismerésre nem ébred rá, addig e szereplők hiánya a későbbiekben is bizony sok zavart fog előidézni. A politika túlterjeszkedése, a kisebb, hatékonyabb állam pedig e törvény kapcsán úgy lenne tetten érhető, ha a törvényben szerepelne az a passzus, amit szeretnék beadni módosító indítványként, hogy a részletes szabályok kidolgozása a kereskedelmi kamara hatáskörébe kerül. Ezáltal tör vényalkotási, illetve szabályalkotási jogosítványokat delegálhatna a kormány, az Országgyűlés egy szakmai érdekvédelmi, önkormányzati szervezet felé, ami azt jelenti, hogy a kormányzat vagy a parlament vonatkozásában kapacitások szabadulnak fel, nem olyan dolgokkal foglalkozik, amihez egyébként a természetéből adódóan kevésbé ért; jó helyre telepítené a döntési jogokat, ezáltal hatáskörét némileg megnyirbálva, a működési költségeit, méretét és terjedelmét is szabályozná és visszafogná. (10.30) Szeretném, ha ezt a módosító javaslatot képviselőtársaim a későbbiekben támogatnák. Azt is szeretném, ha a parlament pártjai a szavakon túl a tettekben, a cselekedetekben is érvényt szereznének azon törekvéseiknek, hogy egy kisebb, de hatékonyabb állam a hatáskörök jól megvont
