Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - Egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatáskörök... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1407 engedélyt a felügyelőségtől, az szakértői véleményt kér az igazgatóságtól, és ennek alapján dönt az engedél yről. Hát ilyenektől egyablakos és ügyfélbarát ez az új szervezet. A törvényalkotó annyira a hatósági hatalom révületében él, hogy az már eszébe sem jut, hogy az engedélyt a vagyonkezelő igazgatóság is kiadhatná, csak nem hatósági engedélyként, hanem tulaj donosi hozzájárulásként. Jellegzetes tünete a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi minisztérium szemléletének, hogy például: “A minisztérium engedélye szükséges barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve hasznosítási mód megváltoztatásához.” Először is a magyar jogban a miniszternek van feladat- és hatásköre, nem a minisztériumnak, az csak egy apparátus, a miniszter keze alá dolgozó hivatal. Ennél azonban súlyosabb, hogy milyen alapon ad engedélyt. Milyen engedélyt ad? Hatósági engedélyt? Tul ajdonosi engedélyt? Vagy mit? És miért? Az embernek néha az az érzése, hogy pusztán a hatalomért. Hasonló szemléleti torzulás, hogy az elsőfokú természetvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervezetek sorában első helyen a minisztérium áll - megint nem a m iniszter , azaz a minisztérium feladata első fokon ellátni az egész országra kiterjedő természetvédelmi tevékenység engedélyezését. A döntés ellen fellebbezésnek helye nincs, az ügyfél csak bírósághoz fordulhat. Ha már az adófizető polgár fenntart egy ors zágos környezetvédelmi és vízügyi főfelügyelőséget, akkor nem kellene megfontolni ennek a jogkörnek az odatelepítését, és akkor lehetne másodfok is például a miniszter? Végül egy rendkívül súlyos elírásra kell felhívni a figyelmet. A természetvédelmi törvé ny 18. § (3) bekezdése rögzíti, hogy: természeti területen a partvonaltól számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren belül, illetve a folyók hullámterében tilos mindennemű új épület vagy építmény elhelyezése. Érthető módon azonban ez nem v onatkozik a vízi létesítményekre, a hajózást, a halastavakon a halászati hasznosítást szolgáló létesítményekre. A most tervezett módosításban azonban ebből a passzusból “eltűnik” a “vízi létesítmény” szó. Ez viszont egyértelműen azt jelenti, hogy például a Vásárhelyitervben előirányzott úgynevezett hullámtéri munkákat tilos megvalósítani. Képtelenség, hogy a vízi létesítmények el vannak zárva a víztől; nem szabad például egy folyóból vizet kivenni, hiszen ahhoz vízi létesítmény kell, nem szabad kristálytis ztára megtisztított vizet visszavezetni, hiszen ahhoz is vízi létesítmény kell, és így tovább. Ráadásul mindezt egy olyan törvényben, aminek az indoka, hogy szervezeti változtatások miatt jogtechnikai módosításokat kell végrehajtani. Tisztelt Képviselőtárs aim! Most röviden áttérek a T/17644. számú törvényjavaslatról alkotott véleményünkre. A törvényjavaslat indoka szerint egyes európai uniós előírásokhoz való igazodás miatt fekszik a tisztelt Ház előtt ez a törvény. Ezek egy 1999es, egy 2003as uniós jogsz abály és egy tényleg csak technikai jellegű 2005ös. A legtöbb változtatást indokló uniós jogszabály 2003 májusában született. Azóta például a környezetvédelmi törvény hét alkalommal lett módosítva. Tehát rögtön felmerül a kérdés: miért csak most, miért ne m korábban? Az általános indoklás egy oldalon keresztül részletezi az uniós dolgokat, és egy mellékmondatban elintézi a lényeget: újraszabályozásra kerülnek a környezeti hatásvizsgálattal és egységes környezethasználati engedélyezéssel kapcsolatos előíráso k is. Ennek jelentőségét akkor lehet igazán megérteni, ha az ügyfél oldaláról ismerjük a mai engedélyezési rendszer nehézségeit. Hatalmas társadalmi érdekeket hordozó beruházások húzódnak éveken át a környezetvédelmi engedélyezési rendszer lyukai miatt; el ég csak például az M0sra gondolni. Elég megkérdezni egyegy beruházót, mennyit költ, mennyit kockáztat környezeti hatástanulmányokra, előzetesre, majd esetenként részletesre, aminek a végén ott lebeg az elutasítás lehetősége. És ha átvergődött a befektető a környezeti hatástanulmányok labirintusán, akkor még könnyedén elutasíthatják az egyes környezethasználati engedélyét. Mérnökök, akik utánajárnak az engedélyeknek, állítják, hogy több száz nap egyegy ilyen engedély megszerzése, milliókért elkészített do kumentációkkal. Ennek tükrében üdvözölni kell az engedélyezési rendszer újraszabályozásának a szándékát. Nagyon rokonszenves, hogy például nem kell duplázni, és hogy a hatásvizsgálat két szakasz helyett egy
