Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - Egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatáskörök... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1405 Most akkor engedjék meg, hogy a két törvényjavaslatról különkü lön is elmondjuk a véleményünket. Tehát a 17643. számúról elöljáróban szögezzük le: a szervezeti változások, amelyek miatt a törvényt meg kell alkotni, legalábbis elhibázottak, de inkább károsak. Másodszor: a biztosítékadással és a biztosítással kapcsolato s kötelezettség bevezetése újabb terheket ró a gazdálkodószférára. Most akkor nézzük részleteiben! A szervezeti változtatásokra, amelyek miatt a törvényt meg kell alkotni, a következőket állítjuk: a törvény általános indokolása bemutatja azt a 2005. január 1jével felállított szervezetet, amely miatt a jelen törvénymódosítás szükséges. Arra már nem érdemesíti a tisztelt Házat, hogy bemutassa, miért is volt szükséges az átszervezés. Persze, erre lehet azt mondani, hogy ez kormányhatáskör, a kormány dolga, de akkor a törvényjavaslat mégis miért ad dolgot ezzel kapcsolatban a parlamentnek? A környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy 2002 óta folyamatos átszervezési csatatér, állandó átszervezési koncepciógyártások, átvilágítások zajlanak, stresszben tart va az állományt. Az elképzelések ideológiai alapja az a soha be nem bizonyított, mondvacsinált tétel, hogy szét kell választani a közhatalmi és a vagyonkezelési funkciót. Először a vízügy került sorra, emlékszünk rá, 2003 őszén a vízügyi helyettes államtit kár akkor lemondott, majd 2004. január 1jén leválasztják a vízügyi igazgatóságokról az úgynevezett közhatalmi tevékenységet, és tizenkét önálló vízügyi hatósági szervezetet hoznak létre vízügyi felügyelőség névvel. Önmagában véve ez ellentmondásos intézke dés, hiszen az árvízvédelmi feladatokat változatlanul az igazgatóságok látják el - és vane, aki azt képzeli, hogy közhatalmi felhatalmazás nélkül lehet, szabad árvízvédekezni? Viszont a védekezésirányító létszám tovább zsugorodik, bár erre az a válasz, ho gy védekezés idején visszairányítják az elvitt embereket. Ez persze legalábbis aggályos a köztisztviselői törvény tükrében, és természetesen szakmai szempontból is megkérdőjelezhető a hatékonyság. Mindezzel egyébként megduplázódik a vízügyi szervezetek szá ma, egyidejűleg a másodfokú hatósági feladat- és hatáskört leválasztják az Országos Vízügyi Főigazgatóságról, áttelepítik az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelethez, létrehozzák az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazg atóságot. 2005. január 1jével újabb lépés: a nemzetiparkigazgatóságokról is leválasztják a közhatalmi feladatokat, egyúttal megszüntetik az egy évvel korábban létrehozott vízügyi felügyelőségeket, és létrejön az állítólag egyablakos zöldhatóság, a környe zetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelet. Eredmény: a tárca területi szerveinek a száma gyakorlatilag visszatér a 2004. év előttihez, de struktúrájában lényegesen bonyolultabb. Az ügyfél szempontjából látszólag egyablakossá válik az ügyintézés, a szervezetek között azonban az ügyintézés jelentősen meghosszabbodik, ami mármár elviselhetetlenül akadályozza az ügyfeleket, a beruházásokat. A magyar államigazgatás szakhatósági rendszerétől idegen megoldás jött létre azzal, hogy egymással gyakorta elle nérdekelt szakmák kerültek egy szervezetbe - stílusosan szólva: egy asztalnál ül a vadász és a nyúl , így a közöttük fellépő egyeztetési kényszerek nem a szabályozott igazgatási úton, hanem akár igazgatói parancsszóra is eldőlhetnek. Hová vezet ez? Mit sz ül ez? Kinek az érdeke ez? Tehát először megduplázzuk a szervezetet, azután büszkén lefaragjuk. Ez a folyamat azonban hatalmas veszteséget okoz minden érintett szervezetben, egyedül a minisztérium áll változatlan létszámmal a vártán. Mi a valódi eredmény? Az egyablakos hatósági szervezet tízezres nagyságrendű ügyiratlemaradása például Budapesten. Praktikusan nincs kapacitás a megelőző jellegű hatósági ellenőrzésre, aminek révén egyre gyakrabban bukkannak elő környezetvédelmi botrányok, lásd Esztergom, Doro g. Az elmúlt években kevés állami szervezetre lehettünk büszkék, de ilyenek voltak a tiszai és a dunai árvizekben hősiesen, nemzetközi szinten elismerten helytálló vízügyi igazgatóságok. Ezek gyakorlatilag mára működésképtelenné váltak, amit sokak szerint az idei vízkárok is igazolnak. Negyedszer: megbomlott a vízügyi és a természetvédelmi szakigazgatás
