Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1379 He rényi Károlyé a szó. (13.50) HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nekem voltak kétségeim a vitanap kezdetekor, hogy mi lesz ennek az egész mai vitanapnak az eredménye - nagyjából ugyanaz, mint az összes eddigi vitanapé. Ha azt gondoljuk, hogy a nézők, akik megnézték, a hallgatók, akik meghallgatták, és aki figyelte ezt a mai vitanapot, okosabb lett, akkor tévedünk, hiszen tévúton jártunk az elejétől fogva. Megpróbálta az egyik oldal bebizonyítani a másiknak, hogy a privatizáció önmagában elítélendő és rossz dolog, a másik oldal pedig azt próbálta meg bebizonyítani, hogy az állami tulajdon nem használható, nem hasznosítható, és az állam nagyon rossz tulajdonos. Nagyon kevesen vették a fáradságot, hogy a folyamatok vagy a dolgok mélyére nézz enek, hiszen a mind a két ügyet lehet jól csinálni, és mind a két ügyet lehet tisztességgel tenni. Az államtitkár úr hozzászólásában elmondta, hogy az előző esztendőben, ha jól emlékszem, az ÁPV Rt. tulajdonában lévő vállalatok, ami szám szerint már nem eg y nagy tétel, 70 milliárd forintnyi kiadást jelentettek - ha jól emlékszem, 70 milliárdot mondott - a költségvetésnek, ennyi volt az általuk képzett veszteség. Ha nem privatizálunk, akkor miből fogjuk ezeknek a veszteségeknek a forrásait biztosítani? Amit a Fidesz letett elénk, ez a nemzeti vagyonszerződés, két kivétellel csupa olyan céget tartalmaz, ami veszteséges, és igen komoly veszteséget képesek felhalmozni - például a MÁV Rt. Nem volt az utóbbi 15 esztendőben olyan kormány, amely a jó gazda módj ára a MÁV Rt.t nyereséggel tudta volna működtetni. A kérdés mindig csak az volt, hogy mekkora a veszteség. Én nem is látok reményt arra, hogy ha kormányváltás következik be, akkor majd a következő kormány olyan nagyon jól tudja működtetni a MÁV Rt.t. Egy szerűen szégyen, hogy a Magyar Államvasutak ilyen állapotban van, és ez közös felelősség, ez minden eddigi kormánynak a terhe és a felelőssége, hiszen ebben mindenki részt vett. Senkinek nem volt bátorsága ahhoz, hogy ezen alapvetően változtasson. Minden k ormány arra használta a MÁV Rt.t, hogy az embereit oda beültesse, lehetőleg marha nagy fizetést adjon nekik, és minden maradjon úgy, ahogy volt. Elmaradt az egésznek a reformja. Mi a garancia arra, hogy majd az állam a kormányváltás után jobb tulajdonos l esz, mint idáig volt? Tehát meg kell vizsgálni például a MÁV Rt. esetében, hogy mi az, amit feltétlenül állami tulajdonban kell tartani, mert a pályarész nyilvánvalóan ez, de hogy a teherszállítás meg a személyszállítás miért ne legyen privatizálható, elég nehéz megindokolni, és elég nehéz komoly indokokkal alátámasztani. Tehát egyszer el kell dönteni, hogy mit akarunk: azon veszekedni, hogy ki a jobb tulajdonos, ki tud jobban privatizálni, ki tudja jobban az állami tulajdonú cégeket működtetni, vagy ki aka rja valóban a magyar nemzetgazdaság érdekeit szolgálni, mert a kettő messze nem ugyanaz. Ez a vita ma nem a nemzetgazdaság érdekeiről szólt, hanem arról, hogy ki okosabb, ki ügyesebb, ki tudja jobban megoldani a feladatokat. Öncélú volt, ezért nem jutottun k közelebb a megoldáshoz. Ha jól belegondolunk, akkor az adófizetők zsebéből - ha ezt a mai napot a költségével együtt megszámítjuk - elég jelentős pénzt vettünk ki, tehát ezt lehetett volna értelmesebb dolgokra is használni. (Kuncze Gábor közbeszól.) Lehe tett volna értelmesebb dolgokra is használni, vagy úgy felhasználni, hogy ennek legyen valami értelme, valamiben tényleg állapodjunk meg. Miután ez elmaradt, és miután nem jutottunk előrébb, nem tudom pontosan, hogy mi a megoldás. Attól tartok, hogy a vála sztások után, a kormányváltást követően ezek a viták ugyanúgy napirenden maradnak addig, amíg lesz eladható állami vagyon. Pedig tényleg az lenne a cél, hogy egyezzünk meg, hogy hogyan lehet optimális módon, úgy értékesíteni, hogy a mindenkinek a hasznát, a lehető legkisebb veszteséget és a legtöbb hasznot hozza, mert egyébként más normális országokban ezt
