Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
1374 feltételrendszert élettel kitölteni azz al lehetett, hogy lebontottuk a piaci szereplők tulajdonszerzési korlátait, s az állami vagyon jelentős részét magánosítottuk. Gazdaságilag is szükségszerű volt ez a lépés. Szükségszerű volt, mert óriási különbség volt, ismétlem: óriási különbség volt, sza kadék volt az állami vagyon névértéke és tényleges értéke között. A többségében elavult technológiával termelő és szolgáltató vállalatok a kilencvenes évek elejére elvesztették piacaik jó részét, fejleszteni pénz hiányában nem tudtak, s a piacgazdaság körü lményei között eleve bukásra lettek volna ítélve. Ezért állítom és tartom igaznak azt, hogy a magánosítás egyrészt egy természetes folyamat volt a rendszerváltozás során, és egyben gazdaságilag szükséges is. Magyarországnak tőkeerős befektetésekre volt szü ksége, olyanokra, akik saját pénzüket kockáztatva, igen, azon lesznek, hogy minden erejükkel profitot termeljenek, hogy modernebb technológiát valósítsanak meg, hogy új termékeket dobjanak piacra, és hatékonyan foglalkoztassák a munkásokat. A Magyar Köztár saságnak, a fiatal Magyar Köztársaságnak pedig szüksége volt, igenis, szeretném teljesen egyértelművé tenni, szüksége volt arra a pénzre, amit az állami vagyonért kapott, mert részben ebből finanszíroztuk azt a gazdaságitársadalmi átalakulást, ami végbeme nt Magyarországon. Nem tudom, ki emlékszik még rá, az első híres privatizációra - én mérnökként is közelről láttam, figyeltem , a Tungsram privatizációjára. Nem tudom, ki emlékszik még arra, hogy ez a nagy projekt milyen jelentős bevételt jelentett az ind ulásnál, és milyen mértékig változtatta meg Magyarország megítélését Európában és az egész világban, és milyen új lehetőséget nyitott egyébként az ott dolgozó mérnökök és munkások számára, hogy igen, egy multinacionális vállalat dolgozójaként érvényesüljen ek. És igen, sikeres volt az áramszolgáltató vállalatok privatizációja is. És a magyar energiaipar ennek köszönhetően nagymértékben korszerűsödött, és a befolyt több száz milliárd forintból pedig tudtuk azt az államadósságot csökkenteni, amely jelentős mér tékben terhelte az adófizetőket, mert ezeket a bevételeket egyébként tőlük kellett volna bekérnünk. Természetesen vannak negatív példák is. Jó szándékú, de teljesen átgondolatlan döntés volt az Ikarus kilencvenes évek elején történt magánosítása, mert lass an megszűnt az autóbuszgyártás Magyarországon ennek a következtében. És igen, az állandó társadalmi, politikai ellenőrzés és a törvényi kötelezettségek betartása segíthet a jövőben elkerülni az olyan ügyeket, mint a Tokaj környéki szőlők privatizációs viss zásságai, és igen, a nagy állami gazdaságok 2001es magánosítása. A privatizáció, és ezt mindnyájan látjuk és tapasztaljuk, összekapcsolódott az átalakulás nehézségeivel, és közülünk, szocialisták közül nincs senki, aki ezt megkérdőjelezné. Pontosan tudjuk , hogy nem népszerű a magyar közvélemény szemében, de hogy ma a Fidesz, Orbán Viktor és ön, Pokorni Zoltán is és más Fideszvezetők visszaélnek az embereknek ezekkel az érzelmeivel, meggyőződésem szerint felelőtlen és rövid távú politika. (13.30) Ezzel egy ébként saját magukkal is szembefordulnak, és hiteltelenné teszik azt a politikát, amit képviselnek. Mert - még egyszer mondom - gazdaságilag szükségszerű és törvényszerű volt a magánosítás, és 1990 óta mind a négy köztársasági kormány ezt a politikát képvi selte. Tudom azt is, hogy választhattunk volna más utat is. Választhattuk volna a kuponos privatizációt - mint tették azt a szomszédban, Szlovákiában és egy kicsit arrébb, Csehországban , ám mi a tényleges tulajdonosváltással és a valódi bevételekkel járó úgynevezett klasszikus utat választottuk, és a rendszerváltás elején felmerülő lehetőségek közül ezt az utat választva a legsikeresebb gazdasági történetet vittük végig. A második kérdés, amiről szólni szeretnék, hogy a magánosítás milyen természetű kérdé s. A Szocialista Párt szerint nem ideológiai, hanem hatékonysági kérdés. Vagyis nem az a kérdés - Shakespeare után szabadon , hogy privatizálni vagy nem privatizálni, hanem az, hogy hatékonysági és versenyképességi szempontok alapján dönteni egyegy válla lat sorsáról. Azt tartjuk helyes kérdésfeltevésnek, hogy miben tartsa az állam a vagyonát, mi éri meg jobban, adjon el vállalatot, gyárat, piacot, pénzének egy adott részét tartsae kötvényekben. S azt is jogos kérdésnek tartjuk,
