Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz):
1340 költségvetési bevétel, amit most az Airport Rt. privatizációjából remélnek, kiesik, ennek a szele egész egyszerűen összeborítja ezt a kárt yavárat, és akkor lesz csak igazán nagy gond. Mi azt szeretnénk a vagyonszerződéssel megelőzni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ez a kártyavár, amit önök itt három év alatt összegrundoltak, összeomlik, lehetőség szerint az alapvető szolgáltatásokat bizt osító állami cégeket és struktúrákat ne döntse maga alá. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ezt szeretnénk elérni, és ezért kérjük önöket, hogy legyenek kedvesek, és írják alá a nemzeti vagyonszerződést. (Közbeszólás: Így van!) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak. MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Csak néhány dolgot szeretnék lerögzíteni. A magyar állam nem kíván semmi magyar állami tulajdont eladni. A Budapest Airport privatizációjánál kizárólag 75 éves használati jogot kíván eladni. (Márton Attila: De akkor a cég részvényei kihez kerülnek?) Minden, ami magyar, az magyar marad: a föld, a beton, az épület, minden magyar marad. Képviselő úr, minden magyar marad, 75 év múlva visszakerül. (Élénk derültség az ellenzék padsoraiból.) Ezen lehet nevetni, csak 75 év múlva egy regionális, európai regio nális központi repülőtér kerül vissza, sokkal több foglalkoztatottal. És egyébként, ha tudná képviselő úr, nem lehet a hiány csökkentésére használni ezt a bevételt, kizárólag az államadósság csökkentésére lehet használni. (Márton Attila: Arra, igen arra.) És a kamatköltség az, ami a hiányt esetleg csökkentené, ez minimális, ez nem cél, és nekünk ez nem is volt szándékunkban. (Pokorni Zoltán: A Postabank hová tűnt?) Mondom, több mint 100 milliárdos beruházást vállalnának a befektetők, és sokkal több munkahel yet, mint a jelenlegi. Köszönöm szépen, csak a pontosság kedvéért. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tis ztelt Ház! Kuncze elnök úr szóba hozta a privatizált állami gazdaságok kérdését. Tisztelt Elnök Úr! Nem 12 darab állami gazdaság volt ebben az országban. Elnök Úr! 124 darab ilyen társaság volt ebben az országban, amiből a polgári kormány idején 12 került magánkézbe. Akkor, amikor ezeknek a cégeknek a privatizációjára, értékesítésére sor került, akkor azt vizsgálta meg a kormány, hogy mit nem szabad eladni. Amit nem volt szabad eladni, az megmaradt köztulajdonban. Azokat a társaságokat, amelyeket el lehetet t adni, összesen 12t, ezt pedig megvették a társaságok dolgozói. Lehet tudni, hogy kik vásárolták meg ezeket a társaságokat. (Dr. Szabó Zoltán felnevet.) Lehet ezen komolytalankodni, és azon is lehet komolytalankodni, Szabó képviselő úr, és azon is lehet nevetni, hogy ezeknek a társaságoknak az értékesítése során egyetlenegy esetben sem haladta meg a vételár a jegyzett tőkét. Szemben azokkal a cégekkel, amelyekre a polgári kormány azt mondta, hogy köztulajdonban kell tartani, azokat adták el úgy, hogy az a bban az évben fölvett támogatásból ki lehetett a vételárat fizetni, és még sorolhatnánk a további példákat. Semmi más nem történt, mint csak hogy a haveri kör, a luxusbaloldal gyarapodott néhány gazdasági társasággal. Tisztelt Ház! Ez nagyon fontos kérdés, és nem szabad elbagatellizálni. Több mint száz társaságot a szocialistaszabad demokrata kormány értékesített 1994 és 1998 között; ugyanezt folytatják önök most is. És engedjék meg, hogy két mondatot idézzek Faludy Györgytől, akit, gondolom, e Házban mind enki tisztel és becsül. Faludy György azt mondja: “Gyáraink nagy része idegen kézen van, a Dunántúl jövőjének jó része szintén, a pénz továbbra is megy ki az országból.” Majd később azzal
