Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KUNCZE GÁBOR, a SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1331 kérdéseket tesz fe l, hogy egy adott lépés gazdaságilag éppen hasznos vagy racionális volte. Ez a kérdés mindig feltehető, például én is mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon az önök ciklusában privatizált tizenkét állami gazdaság esetében helyes és racionális vol te, hogy se verseny nem volt, se pályáztatás nem volt, de legalább nem tudjuk, hogy kiknek és mennyiért adták el az állami vagyont. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Azt gondolom, hogy erről is érdemes akkor szót ejteni. De én mégis azt gondolom, hogy a folyamatot egészében érdemes vizsgálni, és ha az elmúlt tizenöt éves időszakot vizsgálom, akkor ez a ciklus ebből a szempontból szerintem teljesen rendben van. Hadd tegyek még egy kitételt: Pokorni képviselőtársam azt mondta, hogy az SZDSZ mindent privati zálni akar. Nos, ez némi megszorítással igaz - már megint nem tetszett figyelni , mi ugyanis mindig azt mondjuk, hogy az állam alapfeladatainak ellátásához szükséges vagyon maradjon állami tulajdonban, egyébként pedig valóban privatizálni kell az összes t öbbit. Ön aztán hivatkozott az önkormányzatokra. A helyzet ugyanaz, mint az önkormányzatoknál, a törzsvagyonban ugyanis az önkormányzat alapfeladatainak ellátásához szükséges vagyonok vannak. (Pokorni Zoltán: Nem egészen.) A törvény így rendelkezik, kedves képviselőtársam. Ezek szerint azt is el kell olvasni, lesz feladat ma estére. S ugyanezt mondjuk mi az állami vagyon és tulajdon esetében is, a többi esetében pedig azt mondjuk, hogy igen, tessék privatizálni. Miért mondjuk? Egyrészt azért, mert a vagyonn ak van egy olyan része, amit fejleszteni kell, amibe tőkét kell betenni, amibe be kell fektetni, és ez nem áll rendelkezésre. Ilyenkor célszerű megfontolni, hogy vajon az a követelmény, hogy legyen az adott valami versenyképes, nem fontosabbe annál, mint hogy büszkén verjük a mellünket, hogy hurrá, ez itt nálunk állami tulajdonban van. Szerintem ilyenkor privatizálni kell, olyan számára, akinél a megfelelő garanciák a fejlesztéshez megvannak. Van egy másik kör a szolgáltatások területén, ahol azt a kérdést tesszük fel, hogy a jelenleg állami tulajdonban tartott valami vajon megfelelő színvonalú szolgáltatás nyújtására képese az emberek számára, és ha nem, akkor mit tudunk tenni annak érdekében, hogy az jobb legyen. Tudunke beletenni pénzt? Megint az a vál asz, hogy nem tudunk. Akkor ne fontoljuke meg, hogy vonjunk be befektetői pénzt, hogy ilyen módon növeljük a szolgáltatás színvonalát, természetesen szabályozott körülmények között? Ezért mondjuk mi azt, hogy igenis, az egészségügybe be kell vonni a magán tőkét, be kell hozni a befektetéseket, szabályozott módon, a rendszer egészét átalakítva, szerintünk egyébként a többbiztosítós modell és ilyen módon a verseny feltételeinek a megteremtésével. De ugyanezt gondoljuk a Magyar Államvasutak bizonyos tevékenys égi köreiről, ugyanígy gondolkodunk a Posta esetében is bizonyos tevékenységekről. Ezekről őszintén és nyíltan kell beszélni, számunkra ugyanis csak egy feltétel van, hogy az emberek magasabb színvonalú szolgáltatást kapjanak a jelenleginél, ami nem jó. Ne m volt jó önök alatt sem. Én még emlékszem, hogy a Posta mintegy 4 milliárd forintos veszteséget termelt akkor, amikor önök átadták. Fantasztikus állami tulajdon! Tudják, miből fedeztük a veszteséget? Az adófizetők pénzéből. Ezt önök termelték meg. Így van , és ez nagyon nagy baj, mert ilyesmire fordítottuk az adófizetők pénzét. (Domokos László: Önök alatt is veszteséges volt.) Na jó, veszteség volt az is, hogy nem fizették ki önök azt a százmilliós számlájukat (Derültség a Fidesz soraiban.) , de ez megint eg y más kérdés, ez még annyira nem játszik bele. Mindenesetre maradjunk abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy piacgazdaságban az a normális, ha a vállalkozói vagyon magántulajdonban van, és az a normális, ha a piacgazdaság megfelelő, szigorú szabályozás i kereteket és feltételeket teremt, azért egyébként, hogy ne lehessen visszaélni a piaci erőfölénnyel, hogy ne lehessen kijátszani és megkerülni a különböző törvényi szabályokat. Erről lenne érdemes vitatkoznunk, hogyan tudunk a jelenleginél szigorúbb gazd asági szabályozórendszert kialakítani a visszaélések meggátlására, a fizetési fegyelem fokozására, és általában annak érdekében, hogy megbízhatóbb, hatékonyabban működő gazdaságunk legyen.
