Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1319 A privatizáció NyugatEurópa sok országában jó eszköz volt arra, hogy a kormányok rendbe tegyék roskadozó költségvetésüket, különösen az eur ózónához való csatlakozás idején segített a maastrichti kritériumok teljesítésében. Létezik ugyanakkor a privatizációnak egy másik, ennél sokkal fontosabb motiváló tényezője is, mégpedig a struktúraátalakító, versenyképességet növelő tényező, illetve hatás . Nos, erről szól az Európai Unió önök által is jól ismert lisszaboni agendája. A liberalizáció és a privatizáció egymást szükségszerűen feltételező, egymással szorosan összefüggő folyamatok. Nézzék csak meg, milyen kedvező eredménnyel jár, ha akár csak a távközlés vagy a polgári repülés tarifáit nézzük Magyarországon, illetve Európában: soha ilyen alacsony repülőjegyárakat nem kellett fizetnünk, soha ilyen olcsón nem tudtunk telefonálni. Mindez a privatizációnak, a liberalizációnak, a verseny fokozásának k öszönhető. Magyarországon és a többi egykori szocialista országban a privatizációnak létezik egy harmadik, talán mindennél fontosabb motivációja is, mégpedig a tulajdonosi társadalom megteremtése. Piacgazdaság és parlamenti demokrácia nem létezhet magántul ajdonosok, ahogyan önök mondták régebben, polgárok nélkül. Világosan megfigyelhető, hogy a világban zajló privatizációs hullámok hogyan követik a liberalizáció szakaszait. Először a termelőszektorokat érte el a liberalizációs hullám, majd a bankszektor és a tőkepiacok liberalizációinak lehettünk tanúi, amelynek révén az államok sorra piacra vitték pénzintézeti tulajdonaikat. Ezt követte a szolgáltatószektor államtalanítása, és ma már sok országban a közszolgáltatásokra, a postára, az egészségügyre, az oktat ásra, illetve ezek egyes részeire is kiterjesztik a magánosítást. Egykor tabunak számító vagy stratégiainak mondott ágazatokban is megfigyelhetjük az állami szerepvállalás jelentős visszaszorulását. Az tehát, hogy mi számít á llami tulajdonnak, mi számít állami stratégiai tulajdonnak, nagyon viszonylagos fogalom, időben nagyon sokat változik és változott. Még a hagyományosan etatista országokban is folyamatosan felülvizsgálják ennek valós tartalmát. Másodsorban arról szeretnék beszélni, milyen privatizációs folyamatok zajlanak jelenleg Európában. 1997 és 2004 között a legfejlettebb európai uniós államok privatizációs bevételei 497 milliárd eurót tettek ki. A privatizációban Franciaország, Németország, valamint Olaszország járt a z élen, éppen ezek az országok, amelyekre önök hivatkozni szoktak akkor, amikor állítólag hatékonyan működő állami vállalatokról beszélnek. Franciaország ebben az időszakban több mint 20 milliárd euró, Olaszország és Németország több mint 16 milliárd euró értékben értékesített állami tulajdont. Összehasonlításul: az EU új tagállamaiban ebben az időszakban mindösszesen 54 milliárd euró privatizációs bevételt könyveltek el. Az idei évben is jelentős privatizációs folyamatok zajlanak a világban, csak az első f élévben 30,5 milliárd euró privatizációs bevételt könyveltek el világszerte az államok, ennek körülbelül a felét az európai országok. Mi történt Európában? 2005 első felében Franciaországban volt a legnagyobb a privatizációkból származó bevételek összege, 5,33 milliárd euró, ami elsősorban a France Télécom folytatódó magánosításának tudható be, kiemelkedő azonban a cseh, a német, a finn privatizációs bevételek nagysága is: Csehországban 2,71 milliárd euró volt ez a bevétel, Németországban 2,21 milliárd euró , Finnországban is 1,3 milliárd euró. Csehországban a Český Telecom távközlési cég, Németországban pedig, lássanak csodát, a Deutsche Post AG, azaz a posta részbeni eladása volt jelentős ügylet. És mi várható még? Az év második felében Franciaország az elő rejelzések alapján megőrzi vezető pozícióját, és várhatóan 26 milliárd euróra emelkedik a privatizációs bevételek összege a villamosenergiaszolgáltató, az Electricité de France és a világ második legnagyobb repülőtérüzemeltető társasága, az Aéroport de P aris részleges privatizációjával. Olaszországban szintén a közszolgáltató villamosipari Enel társaság, valamint a közszolgálati Rai rádió és televízió társaság privatizációjától várnak nagy bevételeket, körülbelül 20 milliárd eurót, és bejelentették az Ali talia részleges értékesítését is. Németországban folytatják a posta, a postabank, a Deutsche Telekom távközlési cég privatizációját, valamint a frankfurti repülőteret üzemeltető Fraport részbeni
