Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1320 magánkézbe adását is, míg az állami vasúttársaság, a Deutsche Bahn AG privatizációja 2008ra várható. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők! Azt gondolom, mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az állam közvetlen gazdasági szerepvállalása világszerte, így a modellnek tekintett nyugateurópai államokban is egyre inkább visszaszorul. Az állam vállalkozói tulajdona saját vállalatainak a versenyképességét rontja le a tapasztalatok szerint. Amennyiben nemzetközileg is versenyképes vállalatokat szeretnénk, akkor abból az államnak mint tulajdonosnak ki kell vonul nia. Nincsenek továbbá olyan hüvelykujj- vagy aranyszabályok, amelyek meghatároznák, mekkora legyen az állami szektor súlya egy nemzetgazdaságban. Egyértelműen megfigyelhetjük azonban, hogy a korábban jelentős állami szektorral rendelkező államokban is lát ványosan csökken az állam vállalkozói vagyona. Ezt nevezem és ezt neveztem a beszédem elején gazdaságfilozófiai paradigmaváltásnak, miként szűkül a stratégiainak nevezett vállalatok köre is. Értelemszerűen a változó piaci környezetben felértékelődik a vers enyjog és a fogyasztóvédelem szerepe. Hölgyeim és Uraim! Térjünk át arra, hogy mi következik mindebből Magyarország számára. Véleményem szerint nem az a jó stratégia, amely a korábbi tapasztalatokhoz igazítja vonalvezetését, még csak nem is az, amely a mai helyzetből indul ki. A jó stratéga évekre előre lát, felismeri a nemzetközi trendeket, és ehhez próbál meg igazodni. Ezért azt javaslom önöknek, hogy vessük el a tabukat, amelyek az állami tulajdon szerepét illették, legyünk korszerűbbek, mint a franciák, legyünk piacpártibbak, mint a németek, és szabaduljunk meg az állami tulajdonhoz fűződő minden olyan emléktől, amely esetleg Itáliát jellemezte. Merjünk modernek, előretekintők, korszerűek lenni! Magyarországon van még bőven olyan állami vagyon, amely mag ánkézbe adható, s amitől azt várhatjuk, hogy hosszú távon nyereségesen és hatékonyabban működtethető, így munkahelyeket őriz meg, vagy esetleg teremt is, ahogyan egyebek közt ez jól megfigyelhető a magyar távközlési piacon is. A négy magántulajdonban lévő nagy távközlési cég jóval magasabb színvonalú szolgáltatást nyújt ma, csökkenő árak mellett, lényegesen több alkalmazottal, mint a nyolcvanas évek rossz emlékű távbeszélő igazgatósága. Mindez - megint csak mondom - a liberalizációnak, a privatizációnak vol t köszönhető. A versenyképességért elsősorban felelősséget vállaló Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviselőjeként elmondhatom: úgy gondoljuk, miként az államnak nem feladata naposcsibét nevelni vagy csavaralátétet gyártani, úgy nem feladata repülőgé peket, esetleg autóbuszokat üzemeltetni, így a Malév és némi felkészítés után akár a Volántársaságok is piacra vihetők. Nem tartjuk indokoltnak állami kézben tartani a Budapest Airportot, a Ferihegyi repülőteret üzemeltető céget, miként szükségesnek és in dokoltnak tartjuk a tőkebevonást a Magyar Államvasutak árufuvarozási üzletágába is. A privatizáció és a tőkebevonás ezek esetében is azt jelenti, hogy egy nemzetközi stratégiai szövetségbe kapcsoljuk be vállalatainkat, és ezzel biztosítjuk nemcsak a túlélé süket, de a fejlődésüket a liberalizált nemzetközi piacon, és nem tartom szentségtörésnek azt sem, ha a Magyar Villamos Művek csoport esetében is tőkebevonásról beszélünk. Természetesen ez nem érinti a Paksi Erőművet. Szerencsésebbnek tartanám, ha a Magyar Posta megerősítése érdekében magántulajdonosokat vonnánk a tulajdonosi körbe, miként az egészségügy rendbetételét sem tudjuk másképp elképzelni, mint hogy megnyitjuk az egészségügyi szolgáltatások, az egészségügyi biztosítás piacát is a magánbefektetők el őtt. Természetesen van egy alapvető kérdés, amely nem kerülhető meg a mai Magyarországon, mégpedig az, miként tudnánk megteremteni a tulajdonlás örömét minél szélesebb kör számára. Mi, liberálisok nyitottak vagyunk minden olyan megoldás irányában, amely na gyobb arányú tulajdonszerzés lehetőségét nyitja meg honfitársaink előtt, de csak akkor, ha ez egyben a magánosítandó cég működésének hatékonyságát nem befolyásolja. A privatizáció mellett kiemelt fontosságot tulajdonítok a hazai tulajdonú kis- és középváll alatok támogatásának, mert csak ennek révén garantálható, hogy a tulajdonosi társadalom valóban teljes
