Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
1317 kézben mindez a fejlesztés, a befektetés lehetőségét jelenti, új minőségű munkahelyeket, új magyar szerephez új ágazatokat és természetesen az ágazatoknak középkeleteurópai új szerepet. (9.20) Nos, ebben az esetben ez a privatizáció az emberek, a nemzet érdekét szolgálja, megélhetést és természetesen megélhetésbiztos gazdasági feltételeit jelenti. Pregnáns ebből a szempontból a megelőző időszak sok tanulsága: míg az 1989es, mintegy 2000 milliárdos állami vagyonból az első kormányzat időszakában 73 száza léknyi folyt be devizában, addig ’89 20,4 milliárd forintos adósságállományához képest a privatizációs bevétel hatására nemhogy csökkent volna az adósság, ’94re ez a 28 milliárdot is meghaladta. Ez mutatja, hogy azzal az eséllyel lehet élni és nem élni, a mit a privatizációs bevételek jelentenek nemcsak a fejlesztésben, hanem az ország lehetőségeit illetően is. Ennek ellenpéldája a Hornkormány időszaka, ahol is a megörökölt 28,1 milliárd dolláros bruttó adóssággal szemben - ami nettó 1819 milliárdos adóss ágot jelent - ’98 nyarára 89 milliárdos nettó adóssággal adta át az országot. Tudni kell, hogy a privatizáció magával hozta a külföldi működőtőkebefektetést, úgy is fogalmazhatnék, hogy a külföldi működőtőkebefektetés több mint ötöde a privatizáció kapc sán érkezett az országba, teremtve ezzel megélhetést, munkahelyeket és természetesen versenyképes gazdasághoz feltételeket. Fontos ez, hiszen Magyarország új középkeleteurópai szerepe számára ez ad pillért. Tudniuk kell, hogy többek között a privatizáció nak is köszönhetően a működőtőkebevonás Magyarországon a középkeleteurópai országok közül a legsikeresebben haladt a megelőző időszakban: az első negyedév végére meghaladta az 50 milliárd eurót; az első és második negyedévben növekvő mértékű, 1,11,4 mi lliárd eurós működőtőkebefektetés azt jelenti, hogy Magyarországra mint vonzó befektetési célpontra tekint a külföld. Ezzel az eredménnyel, köszönhetően annak is, hogy a privatizációnak megvalósult egy külföldi működő tőkét bevonó hatása, folyamata, Magya rország - akár összevetésben a visegrádi négyeket tekintjük, akár KözépKeletEurópa más országait - élen jár az egy főre jutó működőtőkebehozatalban. A magyar adatok szerint ez évben mintegy 4967 euró fejenként, Csehországban ugyanez 4200 euró, Szlovákiá ban 2100 euró körül vannak a számok, és Lengyelországban 1200 euró körül - ez önmagában is mutatja, hogy Magyarország a befektetők döntéseiben egy kívánatos ország. A másik érv, amely világossá teszi, hogy a privatizáció eredményeképp létrejött gazdaság má r alkalmas arra, hogy új nemzeti célokat fogalmazhassunk meg, hogy egy új regionális magyar szerepre törekedhessünk, ez a beruházások adata, hiszen önök is tudják jól, hogy a működő tőke, a befektető a lábával szavaz. Minden politikusi értékítéletnél fonto sabb az, hogy idehozzae a pénzét, vagy a már itt korábban befektetett pénzeket ide forgatjae be, ezért pregnáns szám, hogy beruházásokban - tehát a már befektetett pénzek újrabeforgatásában - a növekmény ebben az elmúlt negyedévben a 9 százalékot meghala dja. Ez a két adat is világossá teszi, hogy a magyarországi privatizáció nagymértékben hozzájárult a megelőző időszakban ahhoz, hogy Magyarország egy versenyképes, környezeténél gyorsabban fejlődő, a későbbiekben gyorsabban fejlődhető, és az új regionális szerepéhez jó kiindulópontokat kínáló ország. Mára, mondhatjuk, a rendszerváltó privatizáció lezárult, most a következő időszak a fejlesztések időszaka, élni azzal a lehetőséggel, amely lehetőséget Magyarország számára az európai csatlakozás jelentette plu szforrások hoznak. Minden ellentmondásával együtt a privatizáció az ország sikerének része: az emberek eredményei, természetesen kudarcai, de önmagában a gyorsabb fejlődés feltétele is benne van. Kihívás most az, hogy ezekben az években, ezekben a hónapokb an, értékelve a magyarországi privatizáció 15 éves történetét, képesek legyünk azt lezárni, a vagyonkezelés és a fejlesztés új intézményeit kialakítani, és újra konszenzust teremteni a hazai privatizáció szerepének megítélésében, a hazai fejlesztés lehetős égeiben, és abban, hogy Magyarország - élve az európai
