Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
1316 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Miért is kerül sor erre a vitanapra? Nem könnyen érthető, de sajnos magyarázható, hiszen a Fidesz visszaá llamosítási megnyilatkozásai, Orbán Viktor elnök úr felszólalásai felbontottak egy tizenöt éves egyetértést, amely a rendszerváltás időszakában jött létre az akkori politikai erők között, s amely többek között arról szólt, hogy a korábbi egypárti diktatóri kus berendezkedés helyébe a parlamenti képviselet, a parlamenti demokrácia logikája léphessen. S abban az időszakban hasonlóképpen egyetértés volt arról is, hogy csak a magántulajdonon alapuló piacgazdaság keretei adnak választ azokra a kihívásokra, amelye k Magyarországot érik, arra, hogy Magyarországon a jólét feltételeit a verseny körülményei között a szociális piacgazdaság határozhassa meg. Hogyan fordulhat elő, hogy egy magát korábban liberálisnak bélyegző, majd később konzervatívvá minősítő párt ebben a kérdésben a privatizáció leállítását, sőt valamiféle visszaállamosítást követel? Hogy fordulhat elő az, hogy többedszer veti fel az állami tulajdonban lévő vállalkozások fontosságát, sőt a már privatizált vagyon, a magántulajdonban lévő vállalatok valami féle visszaállamosítását? Nos, a mai vitában ezeket a kérdéseket kell megválaszolni. Egyben biztosak lehetnek, hogy a kormány álláspontja továbbra is a tizenöt éves, akkori konszenzuson nyugszik. Fel kell hívnom a jobboldal képviselőinek a figyelmét, hogy minden, ami e tekintetben is a visszacsinálásra irányul, az Magyarország stabilitását, a befektetők elriasztását célzó, ilyen értelemben a nemzeti érdeket sértő felvetés, ezért úgy hiszem, indokolt a vitánk eredményeként tisztázni az álláspontokat, és viss zatérni a tizenöt éves konszenzushoz. Miért is lehet téma a visszaállamosítás kérdése? A Fidesznek ebben a kérdésben megváltozott volna a tizenöt éves véleménye? Abból indulhatunk ki, hogy a tizenöt éves konszenzust követően új körülmények megváltoztatták az álláspontjukat, és ma már a privatizáció - a Fidesz álláspontja szerint - minden bajnak az oka? Nem gondolom, hogy privatizációellenes volna a Fiatal Demokraták Szövetsége, hiszen a korábbi nyilatkozataik arra adnak bizonyosságot, hogy akkor, amikor kor mányon voltak, vagy amikor felelősen politizáltak a parlamentben, a privatizáció támogatói voltak, sőt a maguk gyakorlatában is ezt követték. Egy 1999. május 27i nyilatkozatban Orbán volt miniszterelnök úr az egészségügyi változtatások keretében az egyes kórházak privatizációját is bejelentette. Ezt követően 2001ben bejelentette, hogy - úgy fogalmazott - meg kell kezdeni a piacképes élelmiszeripari ágazatok privatizálását, majd később azonnali értékesítésre tűzte ki kormánya nevében az állami tulajdonban lévő földeket is. Ezek önmagukban is mutatják azt a fajta elszántságot, amelynek eredményeképp az Orbánkormány időszakában 113 privatizációs tranzakció zajlott le, mai áron 200 milliárdot meghaladó értékben. Igaz, a privatizáció részben nem a privatizáci ós szabályok adta keretek között zajlott. Igaz, hogy például 2002ben tizenkét agrártársaságot a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül értékesítettek, így azt a transzparenciát, amit közösen megalkotott törvénnyel, a privatizációs törvénnyel a Ház korábban m egteremtett, nem érvényesítették a saját gyakorlatukban, a számok mégis önmagukért beszélnek a privatizáció és a privatizáció útján való fejlesztés tekintetében. Miért van akkor mégis, hogy most visszaállamosításról beszélnek? Racionális indokot ezek után csak abban lehet találni, amit még 1993ban fogalmazott meg Orbán elnök úr egy nyilatkozatában, miszerint privatizáció eddig is volt, ezután is lesz, csak mi majd jobban csináljuk, mint ez a kormány, mondta az akkorira. Tartok tőle, hogy nem másról van szó , nem a privatizáció befejezésének, lezárásának a szándékáról, hanem arról, hogy egy későbbi reményeikbeli kormányzás esetén a megelőző módszerekkel folytatni kívánják ezt a tevékenységet. Álláspontom szerint a privatizáció ugyanakkor sem nem átok, sem nem áldás; rossz kézben - és erre is bőven volt példa a megelőző időszakban - egyszerű tulajdonhoz juttatás. Átláthatóság nélkül koma, sógor, jó barát vagyonhoz, pozícióhoz juthat, és természetesen ennek örveként - ha nem fejlesztésre használjuk a privatizáci ót, ha nem a működő tőke bevonására használjuk, és nem a jólét feltételeként értékeljük azt a fejlesztést, ami általa megvalósulhat - munkahelyek vesznek el, és piacokat szerezhetnek olyanok, akik azután természetesen felszámolják a hazai tevékenységet. Jó
