Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 5 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1079 mindig jelentősen meghaladta a tervezettet. Szokatlan dolog, hogy egy leköszönő kormány csinál egy ötéves programot, ennek legfeljebb egy eredménye van: az eredménye az, hogy a következő kormányt rendkívül kellemetlen helyzetbe hozza, hiszen törvénymó dosítást kell eszközölnie. A törvényjavaslat 20072010es évekre vonatkozó részével olyan sokat foglalkozni nem érdemes, de azért néhány mondatot engedjenek meg. Valószínűleg a kormány is tisztában van azzal, hogy az ebben foglaltak nem tarthatóak, és a me gtarthatóságukban a jelenlegi kormány sem bízik. A hosszú távú tervek egyébként minden lényeges kérdést a levegőben hagynak: nevezetesen törölni kívánják az iparűzési adót, ez rendben van, ráadásul az európai uniós előírások ezt kötelezővé teszik számunkra . Na de, azért az se lenne baj, ha tudnánk, hogy a kieső forrásokra honnan fog szert tenni az önkormányzatok sokasága, amelyeknek ez a legjelentősebb bevétele. (Keller László: Mit javasolsz?) 2010ig évi 400 milliárd forint körüli összeggel csökkenteni kív ánják a vállalkozások egészségügyi járulékfizetési kötelezettségét. Ez egy helyes törekvés, mert a vállalkozások versenyképességét növelni fogja. De vajon a kieső források következménye mi lesz? A munkavállalók fognak magasabb járulékot fizetni? Vagy a szo lgáltatás színvonala, minősége fog csökkenni? Hiszen forrásokról nem esik szó. A törvényjavaslat 2010ig 3 millióra kívánja felemelni a 18 százalékos kulccsal adózó sávot, de ezt most csak 50 ezer forinttal emeli, a felső kulcson nem változtat. Ez a kulcsv áltoztatás mindenképpen késői, a kettészakadt társadalomban a 18 százalékos sáv szélesítése sokkal korábbról szükséges, és az MDF javaslatot is terjeszt elő, hogy az 1,55 millió forintról ezt emeljük fel 1,8 millióra. A kormány hosszú távon sem tervezi az általa drasztikusan felemelt középső áfaadókulcs csökkentését, holott erre az igazságosság érdekében nagy szükség lenne. A 25 százalékos kulcs 5 százalékos csökkentésével, ami egy jó dolog, az előzőekben elvett pénzeknek a 3040 százalékát adja vissza a tá rsadalomnak, 6070 százalék azért még mindig ott marad a költségvetésben. A vállalkozások versenyképességének javítása terén pedig a hosszú távú elképzelés egyszerűen gondolatszegény, úgyhogy ezzel a következő esztendőkre vonatkozó résszel túlzottan már ne m érdemes foglalkozni. A 2006. évi adócsökkentésekre valójában nem lenne módja a könnyelműen gazdálkodó kormánynak, de nem ez az egyetlen baja és hibája a bejelentett változásoknak. Nem az a baj, nemcsak az a baj, hogy a kiadási oldal ésszerűsítésével az a dójavaslat a 20062010es években nincsen megtámogatva, de nem reformértékű, tehát nem az egész rendszer reformjának része, hanem belebarkácsol olyan dologba, amibe negatív következmények nélkül nem nagyon lenne szabad belenyúlni. A 2006. évi változá sok nem ésszerűek, mert a gazdaság jelenlegi helyzetében pont fordított sorrend lenne indokolt. Az adócsökkentéseket úgy kellene végrehajtani, hogy azok a vállalkozások, a gazdasági vállalkozások versenyképességét növeljék, hiszen a konzervatív gazdaságpol itika és gazdaságfilozófia alapja az, hogy csak azt tudjuk elosztani, ami van: vagy a kiadásokon spórolunk, de erre a kormánynak láthatóan nincs bátorsága, vagy a bevételeket igyekszünk úgy növelni, hogy a bevételeket képező vállalkozások helyzetét, versen yképességét javítjuk. Tehát szerintünk fordított lett volna a sorrend: először a vállalkozások helyzetén kellene javítani, és ha a gazdaság élénkül, új munkahelyek jönnek létre, a jövedelmek emelkednek, akkor gondolkodhatunk azon, hogy az adóterheket hogya n tudjuk a későbbiekben csökkenteni. Ha részletesebben átnézzük a javaslatokat, akkor megállapítható, hogy a személyi jövedelemadóváltozásnak ebben a formájában nemzetgazdasági és társadalompolitikai szempontból nincs sok értelme, de nyilvánvalóan nem is ez a célja. (12.30)
