Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 5 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1080 A 18 százalékos kulcs sávhatára 50 ezer forinttal emelkedik, a 38 százalékos kulcs 2 százalékkal csökken. Ez a változtatás a magyar társadalom mai helyzetében igazságtalan és komoly szociális érzéketlenségre vall. Javasolnánk az alsó ku lcs 1,8 milliós sávhatárra való emelését, ezt meg is tesszük módosító javaslat formájában, és hogy a bevételkiesést pótoljuk, a 38 százalékos adókulcsot meghagynánk 38 százalékon, ezt jelenleg nem csökkentenénk 2 százalékkal. Egy ilyen változtatással inkáb b beszélhetnénk közös teherviselésről. Katona képviselő úr a hozzászólásában, illetve a vezérszónoklatában említést tett egy harmadik, magasabb adókulcs bevezetéséről, ami elvileg támogatható lenne, hiszen a társadalmi igazságosság érvényesülését szolgálná . Valószínűleg a koalíción belüli ellentétek nem tették lehetővé és a választások közelsége, hogy erre a lépésre sor kerüljön. Az szjaváltozások önmagukban pozitívak. Ez volt a helyzet az elmúlt esztendőkben is, amikor jelentős adóemeléseket hajtott végre a kormány. Ennek az az értelme, hogy a személyi jövedelemadó alakulását a polgár minden évben egyszer látja, érzékeli a javulást. Ugyanakkor a többi adókiadását nem összesíti, például nem tudja, hogy mennyi áfát, jövedéki adót és egyebet fizet, kevésbé ve szi észre, hogy a másik oldalon jövedelmét keményen csökkentették. És ne feledjük, hogy a személyi jövedelemadó a közterheknek csak 1820 százalékát teszi ki, 8082 százalékát úgy fizeti ki a polgár, hogy nem is nagyon veszi észre, illetve nem tapasztalja meg azonnal. Érdemes megvizsgálni, hogy milyen hatással járnak a javasolt adóváltozások a társadalom különböző jövedelemmel rendelkező rétegeire. Az MSZOSZ előbb idézett kutatásai bizonyítják - és egy baloldali szakszervezet nyilván szociálisan nagyon érzé keny ebből a szempontból , hogy a 100 ezer forint havi jövedelemmel rendelkezők 0,8 százalék reálbérnövekedésben részesülnek a jelen tervezet szerint, a 200 ezer forintot havonta megkeresők 2,3 százalékkal és a 6 millió forintnál többet keresők évente, a kik havonta 500 ezer forintot keresnek, 4,4 százalékkal több reálbérhez jutnak. Ez semmiképpen nem elfogadható egy magát baloldalinak nevező kormánytól, és semmiképpen nem elégíti ki a társadalmi igazságosság igényét. 2006ban a kormány tovább nyirbálja az adókedvezmények körét, illetve újabb adókat és járulékokat vet ki az eddig ezek alól még mentes jövedelmekre. A Magyar Demokrata Fórum nem fogadja el az adójóváírás eltörlését az egy- és kétgyermekes családok esetében, és a durva megszorítást, amit ebben az ügyben a kormány a nagycsaládosok esetében alkalmazni kíván. A kormány 2002. évi programjában - III. fejezet, szociálpolitika - nem ezt, hanem ennek fejlesztését ígérte. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint az adójóváírással a költségvetés nem a d semmit a családoknak, csak náluk hagyja a becsületes munkával megszerzett jövedelem egy nagyobb részét, elismerve ezzel azt a beruházást, amit a társadalom érdekében a gyermekvállalással eszközölnek. A gyermekvállalást ugyanis a családok által az egész t ársadalom javára történő beruházásként kell értelmezni. A gyermeknevelés költségeit túlnyomórészt a családok viselik, viszont a felnőttkorukban megtermelt nemzeti jövedelemből az egész társadalom részesedik. A gyermekes családok pénzügyi támogatásának rend szerét úgy kell fejleszteni, hogy fokozatosan csökkenjen a gyermektelen és a gyermekes családok közötti jövedelemkülönbség, mérséklődjön a gyermekeket nevelő családok jövedelmi hátránya, megvalósuljon a gyermekes és gyermektelen családok esélyegyenlősége. A súlyos demográfiai helyzet ma már mindenki számára nyilvánvaló. Ma már minden hazai fejlesztési terv foglalkozik a kérdéssel, hiszen a magyar korfa súlyos gazdasági problémák kialakulásának tendenciáját jelzi rövid időn belül. És a demográfiai változások at nem egykét, hanem tízhúsz év alatt lehet létrehozni. Az adójóváírás elleni - az előbb is hallhattuk, hogy a magukat liberálisnak nevező politikusok ez ellen milyen keményen lépnek fel - liberális harc kártékony és érthetetlen. Míg egy nyereséges válla lkozás a beruházásait magas értékhatárig adómentesen fordíthatja fejlesztésre, és ez a kormánykoalíció számára nem jelent igazságtalanságot a nyereséget nem termelő vállalatokkal szemben, addig ezt a helyzetet a szorgalmas és talán szerencsésebb munkafelté telek mellett dolgozó családok esetében sem hajlandók elismerni. Az esélyegyenlőséget a
