Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 5 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1078 A pénzügyminiszter úr tehát azt mondja, hogy a 200 7. esztendőt optimista várakozások szerint 5,7 százalékos hiánnyal kezdjük, és ezt 2008 elejére 3 százalék alá kellene nyomni. Ez még egy józan adó- és költségvetési politika mellett is képtelenség. Mindez azt jelenti, hogy a kormány programjának gerincét jelentő eurókonverziós program, vagyis az euró 2010. évi bevezetésének a terve megbukott, a gazdaságpolitikát újra kell fogalmazni. Idetartozik az a tény is, hogy 2002 óta a rendszeres éves fogadkozások és ötletrohamok ellenére az államháztartás hiánya nem csökkent, 6 és 7 százalék között stabilizálódott, azaz, ahogy mondtam, a kontroll kicsúszott a kormány kezéből, és hogy a kontrollt visszaszerezze, a mostani javaslat szerint ez 2006ban sem fog sikerülni. A költségvetést ugyan még a következő esztendőre meglehetősen felületesen ismerjük, azonban annyi látszik, hogy a kormány papíron jelentős megtakarításokkal számol. A javaslat továbbra is sodródó gazdaságpolitikáról szól, a gazdaság fejlesztése, a vállalkozások lehetőségeinek tágítása nemcsak az adójavas latokból, hanem ebből a költségvetésből is, forrás hiányában, szükségszerűen kimaradt. Véleményünk szerint a tervezett 4,7 százalékos hiánycél sem tartható, ez legalább 6 százalékot fog kitenni 2006 végére. Mindamellett nem látszik felelős döntésnek az a m ár kétségtelenül jelentős adócsökkentés, amit a már elfogadott áfatörvénymódosítás, illetve az előterjesztett adótörvényjavaslatok tartalmaznak. Az ezen a héten, illetve az előző héten ismertté vált helyzet komolyan aggályos, hogy az 5 százalékos áfacsök kentést szabad volte végrehajtani, pedig nagyon nagy szükség volt rá, ezt el kell ismerni, hogy ez egy nagyon fontos lépés volt. De vajon a források biztosíthatóke? Nem kerülünke olyan helyzetbe, mint amilyenbe 2002ben kerültünk a kétszer száznapos pro gram után? A költségvetés jelenlegi rendszerében ugyanis tartalékok nincsenek, a közigazgatás kiadásainak csökkentéséhez nem elegendők az átgondolatlan nyesegetések és az évi 500 milliárd forint nagyságrendű maradványgörgetés. Ehhez a közigazgatás ésszerűs ítésére lenne szükség, és ugyanezt követeli meg a többi nagy rendszer helyzete is. Az adócsökkentésnek tehát a költségvetésből hiányzik a fedezete, a kieső bevételek pótlására a GDP 4 százalékos növekedése és a sok helyütt elbújtatott adóemelések összesség e nem elegendő. A tervezett adómódosítások a választási időszakban javítani fogják a hangulatot, de ezek következményeként komoly gondot fog okozni a következő négy esztendő költségvetésének karban- és kézbentartása. A kormánynak komoly szerencséje, hogy a társadalmat nem igazán érdekli a hiány és annak finanszírozása, és általában nem foglalkoztatja az euró bevezetésének előnye vagy hátránya, nem igazán van tisztában azzal - ebben a politika nem kívánja a társadalmat segíteni , hogy a rövid távú látszater edmények hosszabb távon milyen károkat okoznak minden egyes polgár számára. A kormány most egy furcsa populista retorikába kezdett, hogy a rossz kormányzás következményeiből ki tudjon vonulni, illetve ennek a negatív eredményeit elfedje. A döbbenetesen mag as költségvetési hiánnyal kapcsolatban azt mondja, hogy most már csak az a kérdés, hogy a sikert hova könyveljük el. Mit szólna az APEH, ha egy vállalkozó, akit adó, áfa- vagy egyéb csaláson csíptek, ezt a kérdést tenné föl az APEHnak, hogy akkor most va jon a sikert hogyan könyveljük el? A kormányban most az a hamis kép él, valójában azt kommunikálja, hogy a hiány tetszőlegesen növelhető, ha autópályát építünk, ha fejlesztünk, és ebben akadályoz minket az Európai Unió. Ez komoly szakmai tévedés, ez a szem lélet az ötvenes évek gondolkodását idézi. A kormány adójavaslatai egyrészt a 2006. esztendőre, másrészt az azt követő négy évre szólnak. Ezzel a kormány a tetterős hatalom látszatát kívánja kelteni, azzal a hamis jelszóval, hogy a kiszámíthatóságot hozza a következő öt esztendőben ezen a területen. A hiány kapcsán lényegében érintettük, de ha megnézzük a kormányprogramot, akkor feltétlenül megállapítható, hogy ez a kormány nemhogy öt évben, de még egy esztendőben sem tudott előrelátóan tervezni, hiszen a h iány
