Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
1018 A lakástörvény jó szándékú, szakmailag megalapozott lépéseket tett annak érdekében, hogy az akkor jele ntkező problémákat valamilyen formában orvosolja. Most, tíz év után már el kellett volna oda jussunk, hogy a mostani szabályozás lezárja azokat a nyitva hagyott, megoldatlan kérdéseket, amelyek a lakástörvényben '94ben nem oldódtak meg. Ez a lakástörvény azért koncepciótlan az ellenzék megítélése szerint, mert nyitva hagy, tovább bonyolít, sőt ésszerűtlenül megváltoztat szabályokat, amelyek már régen sem töltötték be szerepüket jól, és a hozzájuk fűzött reményekben csalatkoznunk kellett. Ennek ellenére eze ket az intézményes jogokat fenntartják. Alapvetően nem változik az a szemlélet, aminek már meg kellett volna 15 év alatt változni, hogy a lakásgazdálkodást, a lakásokra vonatkozó önkormányzati tulajdonlást a polgári jog szabályai rendszere felé kell eltoln unk, és a polgári jogi szabályoknak kellene a lakáspiacon és a lakásokkal kapcsolatosan kizárólagosan érvényesülni. Ehelyett megmaradt az a kettősség, hogy van egy hatósági szerepkör, és lépegetünk a polgári jogi szabályok szerint, lásd az óvadék kérdését, a bérleményellenőrzést, a felmondás szabályait, de gyakorlatilag a lakásokat még mindig hatósági eszközökkel kezeljük - ez a csúnya szó még sokak számára jelent valamit. Még tudjuk, hogy mit jelent ingatlant kezelni, még emlékszünk, hogy voltak IKVk, és még mindig arról beszélünk, hogy névjegyzéket kellene összeállítani. Ez a jogszabály vissza akarja csempészni az előző rendszer rossz emlékezetű névjegyzékét. Ezzel azt akarjuk üzenni a lakásra váróknak, a lakáshoz jutás reményében még bízó polgárainknak, hogy majd a névjegyzék, a várakozás, a lista, az összesítés, annak kifüggesztése meg a lakásigénylések rendszerének visszacsempészése mai közéletünkbe és az önkormányzati oldalról való újraépítése majd meg fogja oldani a lakáskérdéseket. Nem ez fogja mego ldani! Az oldja meg a lakáskérdéseket, ha olyan szabályokat hozunk, hogy az önkormányzatok tényleges tulajdonosai lesznek saját lakásaiknak, és egyforma szabályok mellett működik a magántulajdonú, társasházban lévő lakás és az önkormányzati tulajdonú lakás . (17.20) Tehát indokolatlannak tartom a névjegyzék esetleges meghatározása lehetőségének a biztosítását. Ugyanúgy fenntarthatatlan, elfogadhatatlan az, hogy például különbséget teszünk a lakbér és a helyiségbér között. Miért kell különbséget tenni? Az önk ormányzat szempontjából ugyanolyan bevételről van szó, ugyanolyan ingatlangazdálkodási tevékenység során előálló forrás vagy kiadás. Miért kell különbséget tennünk a lakbér és a helyiségbér között olyan formában, mint ahogyan a törvényjavaslat azt merészel i előírni, hogy az önkormányzati rendelet nem foglalkozhat a helyiségbérek mértékével? Miért nem, amikor előírják, hogy a legjobb, ha viszont a lakbérrendeletet mindenütt az önkormányzatok alkotják? Ez a kettősség, ez a disszonancia, amely végig érezhető e bben a törvényjavaslatban, azt mutatja, hogy ez a törvényjavaslat nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményt. Toldozzukfoldozzuk ezeket az alapvető, teoretikus kérdéseket, de nem oldjuk meg, nem záródik le a bérkérdés, nem fognak lezáródni az elidegenítés i problémák, még átmeneti szabályozást sem ad arra, hogy az önkormányzatok hogyan szabaduljanak a - mondhatnám - százával meglévő perektől, amelyek még a régi jogi szabályozás alapján őket terhelik, és rossz viszonyt alakítanak ki a saját territóriumukon l évő lakossággal kapcsolatosan. Egy szó még a lakásmaffiával kapcsolatosan: az önkormányzatiságot tizenöt év után már becsüljük meg annyira, hogy a lakáscserére való hozzájárulásnál kizárólagosan és elsődlegesen az önkormányzati szempontok érvényesüljenek. Kérem szépen, azt tudjuk a lakásmaffiabizottságban végzett tevékenységünk után, hogy az egészségügyi októl a munkahely megváltoztatásáig, a lényeges személyi körülményekig olyan szubjektív indokok vannak az önkormányzatokkal szemben, amikor az önkormányza tok nem tagadhatják meg a lakáscserét, amit az ingatlanvisszaélők, a lakásmaffiózók előszeretettel használtak, azonban ez a törvényjavaslat ezt mégis fenn kívánja tartani. Azt szeretném, ha olyan jogszabály születne, amely visszacsalogatja a lakosságot az önkormányzatokhoz, és az önkormányzatok tényleg betöltik azt a szerepüket a lakásgazdálkodás, a
