Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1013 szükségessé teszi a jogállási törvény mostani vitáját, módosítását. Az előterjesztés azonban nemcsak az előbb említett szükségszerű jogszabálymódosításokat tartalmazza, hanem tartalmaz olyan módosításokat is, amelye k e változtatásoktól függetlenek. Ezek a változtatások részben indokoltak, részben indokolatlanok. Hozzászólásomban ezekre térek ki vázlatosan. Természetesen támogatjuk a szükséges módosításokat és azokat is, amelyek egyegy törvényhely megfogalmazásának a félreérthetőségét megszüntetve pontosabbá teszik a fogalmakat, vagy a fogalom értelmezését kiszélesítik. Többek között ezért támogatjuk azt, hogy a speciális beosztást ellátó tisztek - például orvosok, mérnökök, bírók - előreléphessenek ezredessé vagy aká r tábornokká is. Ezzel a módosítással a törvényhozás e magasan képzett szakemberek igényét elégítheti ki. Támogatjuk a személyügyi nyilvántartások vezetésével, a nyugdíjasok kedvezőbb ellátásának biztosításával kapcsolatos változtatásokat is. Indokoltnak t artjuk a honvédelmi törvény néhány paragrafusának pontosítását is. A hadkötelezett jelöltek nyilvántartása vezetésének szabályait ki kell egészíteni, hogy gördülékenyen történjen a hadkiegészítés a senki által nem kívánt minősített helyzetekben. Tisztelt K épviselőtársaim! Ugyanakkor nem támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek ellentmondanak a rendszerváltó évek parlamenti pártjai elképzeléseinek. A kilencvenes években a pártok a katonákat úgy definiálták, hogy ők egyenruhás állampolgárok. Az “egyenruhás” jelző fejezte ki az állampolgári jogok szűkítését és a katonai eskünek azt a mondatát, hogy életük árán is bátran megvédik a Magyar Köztársaság függetlenségét és az állampolgárok jogait. Az ennek a gondolatnak megfelelő első szolgálati jogállási törvényhez képest úgy tapasztaljuk, hogy több kedvezőtlen változás történt, és az előterjesztés alapján történni fog. Ez a folyamat nem most, már korábban megkezdődött. Talán akkorra datálódik, amikor az egy évet meg nem haladó külföldi katonai szolgálat ellátásához nem kellett már a katona beleegyezése. Értem én a hadsereg érdekét, hogy ne egyének, hanem alegységek vállaljanak külföldi szolgálatot, mégis azt mondom, lehetetlen az, hogy mindenáron és erővel, az illető akarata ellenére vagy időközben beállt vis maiorr a való tekintet nélkül lehessen valakit kiküldeni. Mindenki tapasztalta már, hogy azoknak a személyeknek a munkája, akik lélekben máshol vannak, erősen kifogásolható, csak a létszámot növelik. Fokozottan vonatkozik ez a probléma a nehéz körülmények közötti külföldi katonai szolgálatokra, amikor egyesek nem kellő fegyelemmel végzett munkája az egész alegység morálját rombolhatja. Ha pedig olyan személyek is köthetnek szerződéses jogviszonyt, akik megrettennek a nehéz külföldi szolgálattól, akkor a toborzási feltételeket kell felülvizsgálni. Tehát az előterjesztésben ez a szigorítás indokolatlan, mert hibás logikára épül. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy e módosítási javaslat egyfajta röghöz kötésnek is tűnhet. Mi mindig azt hangoztattuk, hogy az önkéntes haderő nem cél, hanem eszköz a professzionális haderő megteremtéséhez. Reméltük az önkéntes haderőre való áttéréskor, hogy a honvédelmi kormányzat majd következetesen segíti a professzionalitás mielőbbi megvalósítását. Most viszont azt olvassuk ki az előte rjesztésből, hogy 15 év után évenként havi 1,6szoros, 610 év után évenként havi 1,2szeres, 1120 év után pedig évenként havi egyszeres illetmény jár leszerelési segélyként. Ez egyértelmű degresszivitást mutat. Elképzelésünk szerint az lenne az optimáli s, ha a leszerelési segély nem az előbb említett degresszív, hanem progresszív módon támogatná a minél hosszabb idejű szerződéskötéseket és az ebből következő professzionalitást. Amennyiben egy katona tizenöt évet szolgál, úgy nem kell kéthárom katonát ki képezni helyette. A kiképzések elmaradása következtében megtakarított összegből telik a hosszú ideig szolgálók progresszív leszerelési segélyére. Ezt majd módosító javaslatban terjesztem elő és részletezem. Egyértelműen kedvezőtlen a rendelkezési állományb an eltölthető időtartam szűkítése három évről egy évre, ráadásul e kedvezőtlen előírásnak mindjárt megteremti a kiskapuját is a törvényjavaslat, ugyanis a törvény azokra, akik hatálybalépésekor a jelenleg érvényes hároméves rendelkezési állomány kategóriáj ába tartoznak, az egy év nem lesz érvényes. Nagyon kíváncsian
