Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - Megemlékezés Tóth Imre László (MDF) volt országgyűlési képviselő haláláról - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
525 önnek. Úgy gondolom, szembe kell nézni a tényekkel és a valóságg al, és úgy kell ideállni, úgy kell a parlamenti padsorokban a vitát lefolytatni. Tisztelt Miniszter Úr! Azt javasolom, a helikopterével szálljon le a földre, addig, amíg az a helikopter le nem fog zuhanni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon! HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ha a gazdaság helyzetét elemez zük és vizsgáljuk, akkor dőreség lenne néhány pozitívumot nem említeni, és szép számmal vannak ilyen pozitívumok. Ebből az következik, hogy ma a magyar gazdaság a hibás kormányzati politika ellenére olyan állapotban van, hogy hozzáláthassunk a nagy elosztó rendszerek reformjához, az államháztartás reformjához, hiszen ahogyan a beszédek során itt többen említették, a gazdaság szereplőinek vagy összességének a leggyengébb láncszeme maga az államháztartás. Tehát úgy látszik, ennek a feltételei ma adottak, és az zal sem nagyon vitatkozhatunk, hogy az idő szorít és sürget, hiszen a versenyképesség szempontjából ez az egyik legfontosabb olyan elem, amelyen változtatni, módosítani kellene. Azt, hogy milyen torzulások, aránytalanságok tapasztalhatók az államháztartás vonatkozásában, engedje meg, hogy egy példával bizonyítsam. Ha ma megnézzük a reálbérek szintjét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a közalkalmazotti szféra bérszínvonala jelentősen meghaladja a versenyszféra bérszínvonalát, ami elég furcsa: a normális európai országokban ez általában vagy egyenlőségjelet mutat, vagy a versenyszféra jövedelmi viszonyai meghaladják a közalkalmazotti szféra viszonyait. Amikor ön az előbb a vezérszónoki körre reagált, azt mondta, az ellenzék egyeztessen, hogy a közalkalmazottak fog lalkoztatása vonatkozásában mi az álláspontjuk. Én azt találtam mondani, hogy jelenleg 804 ezer körül van a közalkalmazotti létszám, az előző esztendőhöz képest néhány ezerrel csökkent, ami kedvező folyamat, de ennek a csökkenésnek az aránya megkérdőjelezh ető, tehát ennél jelentősebb és bátrabb lépésekre lenne szükség. (11.50) Amikor én négypárti egyeztetésről és konszenzusról beszélek, akkor azt szeretném, ha elérnénk, ha eljutnánk olyan állapotba vagy olyan helyzetbe, hogy a politika szereplői ismerjék f öl, hogy akárki van kormányon, szükségszerű lépések megtételére kényszerített, és a mindenkori ellenzék, beleélve magát a kormányzat pozíciójába, fogadja el ezeket a döntéseket, hiszen ha ő lenne kormányon, neki se lenne nagyon más választása, mint hogy ez eket a nehéz lépéseket megtegye. Van még egy olyan tétel, amire érdemes odafigyelni. Ön hosszan beszélt az előbb arról, hogy a reálbérek hogyan alakultak az elmúlt években. Ezt megtette a foglalkoztatottakra vonatkoztatva, és megtette a nyugdíjasokra vetít ve is. Az egyetlenegy probléma ezzel kapcsolatban az, hogy ha megnézzük a reálbérek emelkedését, és megnézzük a gazdaság teljesítőképességének a növekedését, akkor azt látjuk, hogy a kettő meglehetősen elszakadt egymástól. Tehát a reálbérek jelentősen nagy obb mértékben növekedtek, mint a gazdaság teljesítőképessége. Ez azt jelenti, hogy a reálbérnövekedés feltételei, gazdasági feltételei és forrásai nem voltak adottak. Amikor az államadósság növekedéséről, az adósságállomány növekedéséről faggattuk a minis zterelnök urat, akkor egy múltkoriban elmondott beszédében azt mondta, hogy hova lett az a pénz, amit mi felvettünk; meg tudom mondani, folytatta, bérekre, nyugdíjemelésekre, jóléti kiadásokra ment el.
