Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - Megemlékezés Tóth Imre László (MDF) volt országgyűlési képviselő haláláról - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
526 A dolog akár rendben is lehetne, ha egy jól működő gaz daságról lenne szó, ahol átmeneti zavarokat próbálnak hitelfelvétellel kiegyenlíteni, de garantált, hogy a hitelek visszafizetésének a forrásai biztosítottak lehetnek, hiszen egy normális országban a hiteleket általában úgy és akkor veszik fel, ha az a gaz daság teljesítményének a növekedését célozza, hiszen akkor garantált a visszafizetés. Sajnos, az elmúlt három és fél esztendei adósságnövekedés nem ilyen irányú volt, és emlékeztet a rendszerváltás előtti időszakra, amikor a varsói blokk legvidámabb barakk ja voltunk, mégpedig azért, mert egy eladósodott állam így próbálta a jóléti kiadásokat fedezni és fizetni. Én ezt a gondolkodást viszontlátom, talán nem az önében, hiszen ön vállalkozó, a magánéletében vagy a privát szférában másképp gondolkodik, de kormá nyzati döntéshozók gondolkodásában tetten érhető. Ha úgy veszünk fel hiteleket, és úgy adósítjuk el az országot, hogy azok visszafizetésére vajmi kicsiny a remény, ha úgy növeljük az adósságállományt, hogy az adósság felhasználása nem a források bővítésére , a források növekedésére vagy növelésére fordíttatott, akkor szomorú jövő elé nézünk. Én azért mondtam az előző kétperces hozzászólásom során, hogy talán az lenne a jó, ha ez a mai vita a jövőről szólna, a közös jövőről, hogy hogyan próbáljuk - (Megszólal egy mobiltelefon.) nem az enyém volt - a közös jövőt úgy megtervezni, olyan döntéseket meghozni, ami a forrásokat bővítené, hiszen a sikeres országok sikerének a titka a források, a gazdasági források bővítésének az elérése volt. De nem ördöngösség ez, tu lajdonképpen annyit kéne tenni, hogy a magyar vállalkozók és a magyar vállalkozások helyzetén kellene könnyíteni. Az első hozzászólásomban említettem, hogy az adójóváírások és adókedvezmények 90 százalékát külföldi befektetők, a multinacionális cégek vehet ik igénybe, a magyar vállalkozók mindebből 10 százalékot képesek saját javukra írni. Ezen az arányon feltétlenül változtatni kéne. És változtatni kéne még jó néhány dolgon, én hármat sorolnék föl ezek közül. Az első, ami generális problémája a magyar kis- és középvállalkozóknak, az a tőkehiány. Meglehetősen nehezen tudnak tőkéhez jutni, annak ellenére, hogy szabad tőke szinte korlátlanul rendelkezésre áll, de a hitelfelvétel feltételei olyanok, hogy kevés magyar kis- és középvállalkozó képes ezen feltételek nek megfelelni. Az előző kormány miniszterelnöke azt találta egyszer mondani, hogy Magyarországon az jut hitelhez, akinek egyébként semmi szüksége nincs rá, és bizony nem járt távol a valóságtól. Tehát ha azokat a támogatási forrásokat, amelyeket vállalkoz ói támogatások formájában adunk oda néhány vállalkozónak - hiszen az ön elődje, Csillag miniszter úr egyszer itt a parlamentben örömmel jelentette, hogy a 800 ezer vállalkozóból 12 ezer jutott állami támogatáshoz, mindösszesen másfél százalék , ha ezeket a forrásokat másképp használnák föl, a helyzet javulna. A más felhasználás egyik módja az, ha a hitelfelvevők mögé állami garanciát állítanánk, ami viszonylag kis befektetéssel és kis kiadással nagymértékben tudná szélesíteni a hitelhez jutók számát. A más ik ilyen feltétel, amelyen változtatni kell, az adminisztratív terhek csökkentése. Én az előbb beszéltem arról, hogy ma nem nagyon látszik egy nagymértékű adócsökkentés realitásának vagy megalapozottságának a lehetősége, nade ha nem adót csökkentünk; ráadá sul a 300 milliárd adócsökkentés úgy néz ki, hogy abból a vállalkozások mindösszesen 7374 milliárdot tudnának a maguk számára jóváírni, de egyéb vonatkozásban emelkednének a terheik, hiszen körülbelül 76 milliárdot vonnának el más szempontból tőlük. (Megs zólal egy mobiltelefon.) Na, ez már az enyém, bocsánat. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: A GMből hívnak.) Ha az adminisztrációs terheket csökkentené, az egyfelől a kormánynak is megtakarítást jelentene, másfelől a vállalkozóknak is, hiszen ma ott ta rtunk, hogy viszonylag kevés pénzt szed be az állam, de rettenetesen drágán. Sokba kerül ez az államnak, és sokba kerül a vállalkozóknak. A harmadik ilyen feltétel, amit minden normális országban biztosítanak, az egyik fele a hazai piac védelme - a hazai p iac védelmében a magyar kormány rendkívüli passzivitást mutatott, európai uniós elvekre hivatkozva szinte ezzel az üggyel nem is foglalkozik , a másik pedig a piacra jutás lehetőségeinek a támogatása, ami szintén kormányzati feladat, a gazdaságpolitika al apvető fontosságú feladata, és sajnos a vetélytársaink ezt sokkal hatékonyabban és sokkal intenzívebben teszik. Egyébként azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar kormány az európai uniós csatlakozást
