Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
505 liberális oktatáspolitika mind a köz, mind a felsőoktatás rohamos romlását eredményezi. Egy olyan országnak, ahol a társadalom 40 százaléka képtelen az olvasott szöveg megértésére, és csak 78 százaléka beszél elfogadhatóan idegen nyelveket, nem sok esélye van az EUtagországokkal folytatott versenyben. Az MSZPSZDSZkormány és a mögötte álló frakciók 2002ben egy elsősorban az önkormányzati választások voksszerzésére irányuló jóléti program keretében felelőtlen költekezést hajtott végre, ezzel a gazdaság mozgástere a következő évekre leszűkült, a gazdaságpolitika sodródóvá vált. Ez a gazdaságpolitika a Medgyessykormány bukásához vezetett, amelyet csak nagyon komoly fantáziával lehet sikertörténetként eladni. Ezt az időszakot, de ezen túl a Gyurc sánykormány időszakát is a költségvetésnek az év során történő állandó megírása, átírása, bizonytalansága jellemzi. Azt hiszem, világcsúcsnak tekinthető, hogy a 2004. esztendei költségvetés már a tárgyév januárjának hatodik napján megbukott. Gyurcsány Fer enc a Medgyessykormány bukását követően meglepő módon a “Lendületben az ország” című programjával jelentkezett be, amely nyilvánvalóan a valós helyzet teljes félreértéséből fakad; ha ez lett volna a helyzet, ma nem ő lenne a miniszterelnök, hanem az elődj e kormányozna. A Gyurcsánykormány több változatban elkeseredetten próbál kitörni a súlyos helyzetből, amely az államháztartás helyzete következtében reménytelenné teszi a fejlesztési, gazdaságélénkítési tevékenységet. Erre az első kísérletét a 2004. évi k öltségvetés megfogalmazásánál tette, ahol a hiányzó forrásokat a jövő feléléséből kívánta biztosítani, vagyis fokozta az ország eladósítását, PPPprojektekbe szervezte ki az állami beruházásokat, beleértve az autópályákat is, felelőtlen privatizációs végki árusítást rendezett, nem teljesíti a nemzetközi kötelezettségeket - például a NATOtagságunkból adódóakat , források hiányában elodázza a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás reformját, privatizálja az általa megépített autópályákat, és sorolhatnám. S ajnos, ez a politika még látszatsikereket sem hozott, folytatódott a költségvetés nyirbálása. A miniszterelnök úr január végén - tekintet nélkül az államháztartás kirívóan rossz helyzetére - meghirdette az évközi adócsökkentés programját; ebből csak az évk özi adóemelés valósult meg, amellyel elsütötte a startpisztolyt a demagóg adócsökkentési verseny előtt, amihez az SZDSZ és a Fidesz is csatlakozott. Az adócsökkentésre - amelyről a múlt hétfőn hallottunk először részleteket mind a három párt részéről - az a jellemző, hogy a költségvetési kiadások alakulásától függetlenül hirdetik meg ezt a programot, annak ellenére, hogy a magyar gazdaságnak ma reális, nagymértékű adócsökkentésre nincs lehetősége. Erre figyelmeztet az Európai Unió, a hazai és külföldi szakm ai közvélemény, a nagy gazdaságminősítő intézetek. Ez azért is meglepő, mert július 1jére az államháztartás hiánya meghaladta az éves tervezet irányösszegét. Ezt a kormánynak úgy sikerült 96 százalékra csökkentenie, hogy hirtelen az Állami Autópálya Kezel ő Részvénytársaság átvette az M0ás 53 milliárd forintos beruházását a költségvetésből. A költségvetés helyzete, a költségvetési erőfeszítések eredménytelensége újabb lépésre sarkallta a kormányt: meghirdette a hevenyészett, inkoherens, egymásnak ellentmon dó intézkedéseket tartalmazó száz apró lépés programját, amit röviden Torschlusspaniknak, magyarul: kapuzárási pániknak is nevezhetünk. A száz lépés programjának természetesen vannak vállalható elemei, például a feketegazdaság elleni fellépés, de az EU ref ormjait például nem kezeli, az adókérdésekre pedig majd még kitérünk. A száz lépés programja azt mutatja, hogy a miniszterelnök megpróbál egy másik úton kitörni a nehéz gazdasági és társadalompolitikai helyzetből, de ezt az idő szorításában teszi, hiszen v észesen közelednek a 2006. esztendei választások, és az idő szorításában helyzetelemzésről és tervezett intézkedésekről, kellő átgondolásról mond le a kormány, magyarán: improvizál. A jóléti rendszerváltozásból valójában a jóléti politika ellenkezője lett, a jóléti szolgáltatások lefaragása van előkészülőben, és ehhez a kormánykoalíció parlamenti képviselői ma ugyanúgy tapsolnak, mint ahogyan azt a jóléti program meghirdetése során tették.
