Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 4 (242. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
385 Mert ki vitatná, tisztelt képviselőtársaim, hogy a munkanélküliség magas, még akkor is egyébként, ha bőven alatta marad az Európai Unió átlagának? Ahhoz, hogy ez a munkanélküliség még alacsonyabb legyen, tisztelt képviselőtársaim, gazdasági növekedésre van szükség - erőteljesebbre, mint amilyen a jelenlegi. Ahhoz, hogy a gazdaság növekedése erőteljesebb lehessen, ahhoz viszont a gazdaságra nehezedő terhek csökkentésére lenne szükség, hogy a gazdaság fellélegezhessen az alól a nyomás alól, amit mi, politikusok a költségvetésen keresztül rájuk terhelünk. Ezek után miről szól a vita a parlamentb en? Hogy kevés béremelést adtatok, hogy megemeltétek a gázárakat - piacgazdaságban egyébként, ahol az állam osztogatja a béremelést és emelgeti az árakat, de ez most egy más kérdés , egyébként több támogatást követelünk az agráriumnak, többet a lakásépíté snek, emeljétek gyorsabban a nyugdíjakat, és így tovább, és így tovább. Több kiadást, több kiadást, több kiadást, hátha sikerül végleg mindent tönkretenni ebben az országban. Ez az, tisztelt képviselőtársaim, amit ez a politika eredményez, és ez az a polit ikai stílus, ami viszont lehetetlenné teszi a valódi megoldások megtalálását. (Moraj az ellenzéki oldalon.) Mert ha értelmes vitát lennénk képesek folytatni, akkor… (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Tisztelt képviselőtársam, kormányon vagyunk, önöknek p edig van néhány vezető politikusa, aki azt szeretné, ha ebben az országban az emberek rosszul éreznék magukat. (Moraj az ellenzéki oldalon.) Ennek a mai vitának éppen ez a lényege. Mert ha képesek lennénk arról beszélni, hogy mit kell tenni azért, hogy, mo ndjuk, az egészségügy abból a pénzből, ami jut neki, hatékonyabban működjön, hogy hogy kell ehhez bevonni a magántőkét, hogy mit kell tenni a szociálpolitikában azért, hogy a valóban szegény emberekhez eljussanak a pénzek, és azoknak ne adjunk támogatást, akik arra nem szorulnak rá, de ne is vegyük el tőlük ezekre a támogatásokra a különböző adóforintokat; ha képesek lennénk arról beszélni, hogy hogy működhetne jobban az állam, hogy mekkora legyen a mérete egy piacgazdaságban, hogy ha szűkösen állnak rendel kezésre a források, akkor mit kell tennünk annak érdekében, hogy a közigazgatást vagy akár az önkormányzati igazgatást megfelelő módon, a hatékonyság érdekében átalakítsuk… - csak ezekről a kérdésekről természetesen vita nincs. Most az történt, hogy a mini szterelnök sorolt tényeket és számokat. Tessék tényekkel és számokkal megcáfolni ezeket az állításokat, mert különben akkor ilyen állítások maradnak, mint Orbán Viktor egyik legszebb mondata, hogy: az áremelkedés meghaladta az inflációt. Hát, tisztelt képv iselőtársaim, ez körülbelül olyan, mint amikor, mondjuk, Schumacher maga előtt halad át a célvonalon. De ugyanez vonatkozik arra is, amit Áder János épp a múltkor mondott, hogy: csökken az export. Hogy egyébként az export nő, az nem érdekel senkit, mert az t kell beverni az emberekbe, hogy rosszabbul élsz, rosszabbul keresel, rossz a magyar gazdaság teljesítménye, és így tovább, és így tovább. Az egy más kérdés persze, hogy aki ma nagyon nehezen jön ki a nyugdíjából - é s sajnos nagyon sokan vannak ilyenek , annak persze hiába nő reálértéken 20 százalékkal a nyugdíja, az még mindig rosszul fog kijönni a nyugdíjából, tehát nem lesz elégedett a helyzetével. Ha valaki olyan helyen dolgozik, hogy tényleg minimálbéren foglalk oztatják, és nem egyébként feketén tesznek többletjövedelmet a zsebébe, akkor az ebből a bérből természetes módon nagyon nehezen jön ki. Ehhez képest lehet 1020 százalékkal emelni a minimálbért, attól ő még mindig úgy fogja érezni, hogy nehezen él. Így va n ez minden alacsony jövedelművel, így van ez akkor, ha valakinek nincs munkája, és egyébként gondoskodnia kell a családjáról. Ezek mindmind a mai Magyarország problémái, amelyekre mindmind megoldásokat kell találnunk. Ez a megoldás nem lehet más, mint e gy jól működő gazdaság, egy olyan állam, amelyik annyi pénzt költ saját magára és persze az általa nyújtott ilyenolyan szolgáltatásokra, amennyi reálisan a költségvetésből erre fordítható, és egyébként pedig egy olyan ország, amelyik a reális költéssel és a növekedő gazdasággal egyre gyorsabban hozza be az európai átlagot, egyre gyorsabban zárkózik fel Európához, ráadásul ezeknek a sikereknek még képes természetesen óvatosan örülni. Óvatosan azért, mert igaz az egyharmados társadalom, és nem lehet úgy örül ni az ország sikereinek - ha közben nem
