Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 4 (242. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
386 vagyunk tekintettel annak a mintegy két és fél, hárommillió embernek a problémáira , amelyeket sajnos a rendszerváltást követően még mindig nem tudtunk megoldani, de akik problémáinak a megoldásához sem vezet más út , mint egy jól működő, hosszú távon fenntartható növekedési pályán mozgó gazdaság. Kizárólag erről kellene a politikának szólnia és vitatkoznia. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakc ióvezető úr. Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszonyt illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kár, hogy a mai napra nem tértünk el legalá bb a ciklus utolsó napirend előtti felszólalása kapcsán attól, hogy az időkben egy kicsit igazságosságra törekedjünk, ha már a miniszterelnök úr folyamatosan az igazságosságra törekszik. Hiszen négyszerötször több idő jutott olyan fontos kérdésre a minisz terelnök úrnak, amelyre szeretnénk reagálni (Moraj a kormánypárti oldalon.) , de mindenre nem lehet, ebből adódóan néhány elemet ki kellene emelni… - (Közbeszólás a kormánypárti oldalról.) Ezért van a Házszabályban egy ilyen rendelkezés. Néhány elemet ki ke llene emelni ebből ahhoz, hogy politikai és szakmai vita alakulhasson itt ki napirend előtti felszólalás keretében. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt három évben minden egyes kezdeményezés két cél jegyében fogant meg itt az Országgyűlésben a kormánypár tok és a kormányfő részéről; az egyik vezérlőelv az igazságosság volt, a másik a versenyképesség. Az igazságosság jegyében született meg a jóléti rendszerváltás programja, a második száznapos program, az Európaterv, az okos Magyarország programja, a lendü letben az ország programja, és aztán jött a száz lépés programja. Ha visszagondolunk az elmúlt három évre, akkor egyet kellett volna, de azt végig kellett volna vinni az elejétől a megvalósításig. Úgy tűnik, hogy minden program valamibe belekap, és aztán j ön egy új program, ami elfeledteti az előzőeket. Az a célkitűzés, hogy minden egyes tettét a kormánynak az igazságosság vezérelje: maga az igazságosság fogalma is rendkívül relatív, mert például ha elsősorban a kisemberek problémáira koncentrálunk, és a lé nyegesen jobb módú vállalkozók fejlesztési lehetőségeit, terheit figyelmen kívül hagyjuk, ez az ország elszegényedéséhez vezet. A klasszikus példa erre, hogy van egy hegedűnk, és azt kinek adjuk. Annak, aki legjobban játszik - ez a liberális válasz. Annak, aki a legszegényebb - ez a szocialista válasz. Vagy annak, akinek a jogos tulajdona, akié volt a hegedű - ez a konzervatív válasz. Ha jól belegondolunk, mindegyiknek van komoly és mély igazságtartalma. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A második célkitűzés foly amatosan minden programban a hazai versenyképességünk javítása. Ebben a versenyképességben eredményt nem sikerült az elmúlt három évben elérni, hátrább csúsztunk, és veszítettünk a versenyképességi pozícióinkból. A nemzetközi helyezést általában mérik szak mai fórumok. Ezen belül lehet vita, hogy három vagy öt helyet csúsztunk vissza, de hogy visszacsúsztunk, az tény. Az is tény, hogy a hitelképességünkből - ezt is szakmai fórumok mérik - is veszítettünk. Az is tény, hogy az ország devizapiaci kockázatát is objektív mérce alapján minősítik, és e területen is romlás mutatható ki az elmúlt időszakban. Ebből a mai miniszterelnöki felszólalásból, majd a reagálásokból egy dolog biztos többségben volt az MSZP és a Fidesz részéről is: hogy ki mit tett jobban vagy ki mit tett rosszabbul, és kiki a maga időszakát próbálja összehasonlítani. Nagyon jó lenne, ha az elkövetkező egy év nem a múltról és a múlt folyamatos, három- és négyéves összehasonlításáról szólna, hanem a jövőről kellene többet beszélni, hiszen a nyugdí jasokat, a gyermeket nevelőket, a patikában éppen fizető betegeket sokkal jobban érinti és érdekli a saját jelenük és jövőjük, mint az a számháború, ami hetente terheli a parlament munkáját, hogy ki hogyan, hány százalékkal teljesített jobban, koncentrálnu nk kellene a jövőre.
