Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 4 (242. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
384 közt: A Fideszkormány idején mennyi volt?) Mit tett ön annak érdekében, hogy ez az irtózatos mértékű adósságnövekedés ne következzen be, miniszterelnök úr? Lakáspolitika: önök azt ígérték, hogy ami jó volt, azt folytatni fogják. Ehhez képest csök kentették az időtartamát az igénybe vehető hitelnek, elvettek az adókedvezményből azon emberektől és családoktól, akik lakásvásárlásra és építésre vettek volna fel hiteleket, és csökkentették az igénybe vehető hitelek időtartamát is. Soksok ezer ember sz ámára lehetetlenítették el a lakáshoz jutás esélyét is. 270 ezer ember tudott az Orbánkormány időszakában ilyen kedvezményes lakáscélú hitelt felvenni. Miről tud most ön beszámolni nekünk? Nem mondta el, én elmondom ön helyett: a Fészekrakóprogramban jó, ha eddig néhány ezer ember érdeklődött, hogy aztán abból hány szerződés lesz, kívánom, hogy minél több, de talán össze sem mérhető a két intézkedés. Miniszterelnök Úr! Azt hadd tegyem még ide a végére, hogy a családtámogatásoknál ön dicséretes módon korri gálta magát, mert néhány múlt heti bejelentésével szemben kiderült, hogy családok ezrei járnak rosszabbul az új családtámogatási intézkedéssel, mint ha mindent változatlanul hagytak volna. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Lehet, hogy ön ebben a futballmérkőzésb en itt a parlamentben most nyert, de az emberek vesztettek. Higgye el, önnek nem a Fidesszel, nem a parlamenti pártokkal kell viaskodnia, önnek a munkanélküliséggel, az elszegényedéssel, az elnéptelenedő településekkel kell viaskodnia, és ezeket a problémá kat kell megoldania az országban. Önt erre a munkára bízták meg. Köszönöm, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, ugyancsak nyolcperces időkeretben. Frak cióvezető úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr a beszédében tényeket, számokat sorolt arról (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Csak számokat, tényeket nem!) , tényeket és számokat sorolt arról, hogy kül önböző területeken milyen reális helyzete van Magyarországnak. (Révész Máriusz: És elhiszed?) Az az igazság persze, hogy ha önök beveszik a saját propagandájukat, akkor ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert ez tényeken alapul, és ezt önök valószínűleg nem ért hetik. De megpróbálom megvilágítani annak a helyzetnek a következményeit, amelyet éppen önök okoztak, mert nekem nagyon lesújtó a véleményem egyébként a sikerpropagandáról. Ezt láthattuk egyébként '982002 között, de ennél is lesújtóbb a véleményem a siker telenségpropagandáról, amelyet önök azóta is folytatnak. Én még emlékszem arra, tisztelt képviselőtársaim, amikor az 1998as választási kampányban azt hallhattuk, hogy romokban hever a gazdaság, hogy rettenetes a munkanélküliség, akkor egyébként éppen egym illió munkanélküliről kellett hallani, miközben az az időszak a stabilizáció után volt, 5 százalék fölötti gazdasági növekedéssel és egyébként csökkenő munkanélküliséggel. Majd a kormányváltást követően két héttel vagy két hónappal azt kellett hallanom, ho gy fantasztikus sikereket ér el az ország gazdasága. (10.50) Nyilván egyik sem igaz soha. Nem igaz az, hogy minden rendben van egy országban, és nem igaz az, különösen a mai Magyarország esetében, hogy minden olyan rettenetes lenne. Ha persze ilyen stílusb an folyik a vita, hogy az egyik fél megpróbál minden hitet, örömöt és sikert lerombolni annak érdekében, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy itt semmi nem jó, hogy itt már élni sem lehet, akkor ennek, tisztelt képviselőtársaim, az lesz a következménye, hogy a valódi problémákról már nem lehet, mert nem érdemes beszélni, és ezt követően a valódi problémákra viszont már nem lehet megfelelő, jó megoldásokat sem találni.
