Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 20 (239. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
11 A másik ké rdéskörben, a pénzügyi perspektíva dolgában a parlamenti pártok egymáshoz nagyon közeli, mondhatni: azonos álláspontot képviseltek. Az álláspont lényege abban foglalható össze, hogy a magyar delegáció érje el, biztosítsa, hogy a 200713 közötti időszakban az Európai Unió közös forrásaiból a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés céljaira, a strukturális politikák megvalósítására, a kohéziós politika finanszírozására elegendő pénz álljon rendelkezésre, sőt a forrásokért folytatott versenyben Magyarország - természe tesen lehetőség szerint - a legjobbak között foglaljon helyet. Mi azt vállaltuk, azt ígértük, hogy annak érdekében fogunk megtenni mindent, hogy a 25ök Európájában az első öt ország között legyen a végül majd elfogadásra kerülő magyar pozíció. Az Európai Tanács ülése kifejezetten feszült, ideges és sok csalódottsággal teli hangulatban kezdődött. Az egyes országok vezetői ugyan nem hibáztatták egymást az alkotmányozási folyamat megtorpanásáért, sokak által előrevetített, lehetséges kudarcáért, az elemzés ér demi és alapos volt, de teljesen világos volt mindenki számára, hogy nem egyszerű bakiról van itt szó. Nem az történik, ami egyébként megtörténhet bármely nemzeti parlamentben, megtörténhet bármely nemzeti kormányban, hogy egyik vagy másik ügynek időlegese n nincsen meg a többsége, de minden megy tovább; mindenki úgy értékelte, hogy bizony az Európai Unió hosszú történetének egyik legkritikusabb szakaszához érkezett. Voltak már korábban is figyelmeztető jelek; láttuk, hogy a lisszaboni célok megvalósításában az Európai Unió tagországai messze elmaradtak a kitűzött célok teljesítésében. Láttuk, hogyan növekszik a bővítéssel kapcsolatos szkepszis, kétség; és mint új csatlakozó ország, tudtuk azt is, hogy ez részben ránk vonatkozik, részben pedig az előttünk áll ó bővítési körökben ott szereplő országokra. És láttuk a francia és a holland nemet, és láttuk, az előkészítő tárgyalásokon mennyi vita veszi körül a költségvetés tervezését, mennyi vita veszi körül az egyes nemzeti álláspontok összeegyeztethetőségét. Az é jszakába nyúló vitában csütörtökön éjszaka még arról sem sikerült megállapodni, hogy az alkotmányos szerződés ratifikációjával kapcsolatosan mi lehetne az a viszonylag semleges 1015 mondat, amelyben egyetértenek az Európai Unió tagországai, kormányfői. Mi ndenki előtt világos volt, hogy ha sürgetjük az egyes országokat, akkor lehet, hogy ez még olaj lesz a tűzre. Ha viszont nem mondunk semmit, az továbbra is elbizonytalanítólag fog hatni Európa polgáraira. Mi az a középút, amelyen egyformán tudnak járni a j elentős többségben nemmel szavazó holland polgárok, és mondjuk, azok az országok is, mint például Magyarország, amelyek nemcsak hogy nem előtte vannak a ratifikációnak, hanem már befejezték, és sikeresen befejezték ezt a ratifikációt? Vane olyan 15 mondat , amely 15 mondatba ilyen messze lévő álláspontok egyaránt belefoglalhatók? Akkor azt gondoltuk, hogy ez lesz a legnehezebb kérdés csütörtökön éjszaka. Aztán pénteken kiderült, hogy ez nem így van. Kiderült, hogy a 200713 közötti időszakra vonatkozó pénzü gyi tervek elfogadásában még sokkal több a vita, sőt a vita mélyebb, és az Unió működésének alapjait is érinti. (13.10) Az egyes nemzeti álláspontok ismertetésekor kiderült, hogy alapvetően három kérdés körül folyik a vita. 1. Mennyi legyen a nemzeti hozzá járulás mértéke a közös európai uniós költségvetéshez? Talán önök előtt is pontosan ismert, már a tervezési szakaszban kiderült, hogy a tagországok jelentős többsége nem kívánja fenntartani a korábbi tagállami befizetési szint mértékét, azt csökkenteni kív ánja. Csökkenteni, de mennyire? Ez volt a kérdés. 2. Milyen módon kerüljön felhasználásra az ilyen módon közössé tett európai uniós forrás, hogyan osszuk meg ezt a forrást a versenyképességet szolgáló célok között, és mondjuk, a strukturális és kohéziós po litika céljai között? Természetesen sokak számára adódna a válasz, hogy a jövő a versenyképességről szól, legyen minél több pénz versenyképességre; de ha itt, a magyar parlamentben szólok, akkor muszáj gyorsan hozzátennem, hogy természetesen a versenyképes ségi célokat megvalósító projektek túlnyomó többsége az Európai Unió legfejlettebb hathét
