Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - A pártállam titkos iratainak kezeléséről és nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
1000 hogy kinek a kinevezéséhez kell központi bizottsági, kinek a kinevezéséhez helyi, tehát kerületi, me gyei pártbizottsági engedély és így tovább. Az így káderhatásköri lista alapján kinevezettek bizonyos értelemben az előző rendszer politikai elitjéhez tartoztak. A párton kívüli mintaemberek, akik újságfőszerkesztők voltak, az akkori közvéleményre jelentős befolyással voltak, ugyanúgy az előző rendszer működésének szerves részét képezték, mint a politikai elit. Magyarul tehát rossz az MSZMP mint meghatározás. A közszereplőre hivatkoznak képviselőtársaim. Szerintem nem szerencsés, hogy a levéltári törvényben legyen megfogalmazva, hogy kit értünk közszereplő alatt, ezt máshol kellene meghatározni, de az egyértelmű és világos, hogy nem fordítható át a mai közszereplői rendszer a - nevezzük így - pártállami vagy állampárti rendszerre. (18.20) Ráadásul a képvisel őtársak az eddig használt megoldással szemben tételesen is kimondják, hogy a '90. május 2át megelőző időszaknak is vannak közszereplői, tehát a múltra vetítik, ha úgy tetszik, a mai állapotot. Nyilvánvaló, hogy a képviselő urak beleértik a közszereplőkbe, mondjuk, az Elnöki Tanács tagjait, de ma ennek megfelelő intézmény nincs. Nincs mondjuk, a járási tanácsoknak megfelelő intézmény, holott egy időszakban a járási tanács teljhatalmú vezetői a rendszernek alapvető emberei voltak. De hogy ne csak párt- vagy ilyen állami jellegű tisztségekre gondoljanak, a pártállami rendszernek fontos eleme volt a Hazafias Népfront, a Béketanács, az akkori szakszervezetek, amelyek nem analógok a mai szakszervezetekkel. Ha a mai rendszert fordítjuk le az egykori rendszerre, ez ekkel a pozíciókkal és intézményekkel nem tudunk mit kezdeni. További kifogások a javaslat ellen, hogy miért mondtam, hogy javíthatatlan. Az 5. § részletesen foglalkozik azzal, hogy az MSZMP egykori tisztségviselőinek tevékenységét hogyan kell kutatni. Az egész meglehetősen bonyolult és pontatlan paragrafus értelmetlen, a dereguláció ez ügyben is értelmetlen, mert május 2ától szabad kutatni az MSZMP egykori tisztségviselőinek most már nemcsak '89ig, hanem '90ig a tevékenységét. Egyéb ügyek. A 67. § a ma i kutatásokat leginkább akadályozó, sokat emlegetett problémával foglalkozik, a titkosítással. Nem egyedül vagyok azzal, hogy a 67. §t meglehetősen zavarosnak találom, egyáltalán a két paragrafus egymáshoz való viszonyát. De nem ez az érdemi probléma, ha nem az, amiről Wiener képviselő úr is beszélt: a minősített iratok visszaminősítése államigazgatási tevékenység volt mindeddig, most pedig a törvényjavaslat alapján parlamenti tevékenységgé válik. Nem világos a szövegből, hogy a parlament felülbírálhatja, ha tetszik, az államigazgatási tevékenységet. Szerintem a képviselők itt nem tudják pontosan, hogy milyen típusú titkos iratok léteznek. Ha 30 napon belül minden titkos vagy minősített irat jegyzéke beérkezne a parlamentbe, éjjelnappal ülésezne a nemzetbi ztonsági bizottság, tudniillik, ahogy Wiener képviselő úr is utalt rá, nem pusztán belügyi és pártiratok és mondjuk, miniszterelnökségi iratok vagy minisztertanácsi iratok titkosak, hanem tervrajzok is, hihetetlen tömegben, amelyekhez személyiségi jogok és szerzői jogok tartoznak, műszaki dokumentumok. Aki ismeri valamennyire a keletkező iratok jellegét, az pontosan tudja, hogy a nemzetbiztonsági bizottság, hiába hihetetlenül felkészültek a tagjai, alkalmatlan arra, hogy a nem politikai jellegű iratokról vé leményt mondjon, tehát magát a technikát én alkalmatlannak gondolom az elképzelt cél megvalósítására. Még ha azt mondaná a javaslat, hogy a nemzetbiztonsági bizottság fölállít erre a célra egy revíziós bizottságot ilyen meg ilyen technikával, azt még reáli sabbnak gondolnám, mint azt, hogy maga a nemzetbiztonsági bizottság csinálja. A határidők irreálisak: 30 napon belül és év végéig ezt a dolgot nem lehet megoldani, holott, ha jól értem, akkor abban egyetértés van, hogy a 2009ig szóló határidőket jó lenne lerövidíteni, csak ennek a lerövidítésnek más technikát kellene találni. Még két megjegyzést tennék. A 8. § a közokiratok, levéltári anyag megrongálását büntetné, erről Demeter képviselő úr beszélt. Ezzel a szándékkal én egyetértek. Persze ez nemcsak a múl ttal kapcsolatos probléma, mert ismerjük mindannyian, hogy a jelenben is bűnügyi bizonyítékokat tüntetnek el, nem túl látványos következményekkel számolva, de azért a javaslatnak kellene
