Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
968 Herényi képviselő kollégám hivatkozott az MDF elveire. Én szeretnék emlékeztetni arra, hogy Antall József, akit valószínűleg többen tisztelünk ebben a parlamentben, pártállástól függetlenül, azt az emlékezetes kijelentést tette, hogy: „tetszettek volna forradalmat csinálni” - nem véletlenül mondta ezt. Akkor mondta ezt, amikor az MDFben an nak idején ilyen hangulat keletkezett, és megvolt az oka; Antall József jogkövető ember volt, és jól kiismerte magát a közjogban. Szemben azzal, ami itt elhangzott, formális megállapodás 1989ben az akkori ellenzék és az akkori állampárt között nem volt ar ról, hogy nem lesz felelősségre vonás, hanem Magyarországon, mint az jól ismert, úgy zajlott le a rendszerváltás, amit utólag jogállami forradalomnak neveztek, arra épült a - nevezzük így - kerekasztaltárgyalás, hogy az MSZMPnek, illetve az akkori államh atalomnak meg lettek volna az eszközei arra, hogy akár erőszakkal is felszámolja az ellenzéket, vagy ne vegyen róla tudomást - nem élt ezzel a lehetőséggel. Az ellenzék pedig - minden formális megállapodás nélkül - abból indult ki, hogy aki a hatályos törv ények alapján nem vonható felelősségre, az utólag konstruált törvényekkel nem vonható felelősségre. Ez a jogi folytonosság következménye. Ezért van igaza Wiener Györgynek akkor, amikor azt mondja, hogy 15 év után felborítani az egykori konstrukciót, nemcsa k nem fair dolog, hanem jogi abszurditás is. Erre mondta Antall József korábban: „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Azokban az országokban, ahol az utcán söpörték el az akkori államhatalmat, Csehországban, illetve Csehszlovákiában, ott máshogy zajlot t a rendszerváltás. Nálunk így, és ennek megvannak a következményei. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra Herényi Károly képviselő urat illeti a szó, az MDFből. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Kös zönöm a szót, elnök asszony. Természetesen mi sem értünk egyet Wiener György képviselőtársunk összeesküvéselméletével, de ha elfogadnánk, akkor miért támogatta másodszor is, illetve miért nem akadályozta meg képviselőtársait abban, hogy a törvénymódosítás t benyújtsák? És ha benyújtották, ez vajon felrúgjae az akkori megállapodást, vagy nem rúgja fel? Amit Pető Iván mondott: 1990ben valóban mondott ilyet - és gyakran mondott - Antall József, hogy: „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Amikor a változás ok sebességét vagy intenzitását hiányolva - pontosan a demokratikus folyamatok figyelembevétele miatt - ezt sokan kifogásolták, akkor valóban ez volt a válasza. De azért hadd emlékeztessem képviselőtársamat, hogy nem lenne most itt szó ezekről a dolgokról, ha a szocialisták nem álltak volna elő ezzel a törvényjavaslattal. És a parlament minden pártja - őket kivéve - ezt nyugodtan megtehette volna. Tőlük ez valahogy olyan életidegennek tűnik, illetve mintha nem lennének ebben a kérdésben gátlásaik. Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor ez úgy néz ki, mintha egy fiatal lányt 20 évvel ezelőtt megerőszakolt volna tíz férfi, aztán ez a szerencsétlen lány valahogy eltitkolja ezt a borzasztó aktust, és képes boldog családi életet élni. Aztán eltelik 20 év, és ez a tíz férfi, aki az erőszakot elkövette, előáll, ujjal mutogat erre a nőre, és most teszi másodszor tönkre, amikor elmondja, hogy ez nem egy akármilyen nő, mert ennek és ennek a részese volt. Még egyszer mondom: a parlament pártjai közül, a mostani n égy párt közül bármelyiknek lett volna erkölcsi alapja a törvénymódosítás benyújtására, kivéve az MSZPt. És mégis az MSZP tette meg. Hogy mi most így beszélünk, és erről beszélünk, az nem véletlen, és nem mi kezdtük. Mi csak reagálunk egy olyan felvetésre és egy olyan kezdeményezésre, aminek szerintünk most helye és ideje az Országgyűlésben nincs, és amelyik, ahelyett, hogy a felelősöket kívánná megnevezni, a felelősséget próbálja szétteríteni az egész magyar társadalomban úgy, hogy annak a rendszernek a m űködtetésében nemcsak egyesek, nemcsak az akkori állampárt, hanem minden magyar állampolgár részes és bűnös volt. Ez a mi számunkra természetesen elfogadhatatlan.
