Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP):
942 Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény, melynek célja az elmú lt rendszer titkosszolgálati tevékenységének a feltárása. Most ennek a törvénynek a módosítását javasolják szocialista képviselők: a pártelnök Hiller István, a frakcióvezető Lendvai Ildikó, Burány Sándor frakcióvezetőhelyettes és társai, - felelősséggel, alkotmánymódosítással kiegészítve. A múlttal való szembenézés nem könnyű feladat. Nemcsak egészséges kíváncsiság kell hozzá, hanem bátorság, személyes kurázsi, hisz tudjuk, hogy “mély a múltnak kútja”, aki bele merészel nézni, megrendülhet a látottaktól. M i 1989ben megrendültünk attól az igazságtól, amit akkor megtudtunk, hogy 1956 népfelkelés és forradalom volt. Akkor értettük meg igazán saját gyötrődésünk árán azt, amire Ancsel Éva figyelmeztetett bennünket. Akadémiai székfoglalójából idézek: “Mennyire n élkülözi az igazság a tapintatot éppen azok iránt, akik reményeiktől elhomályosult szemmel nem voltak képesek tapasztalni a tapasztalhatót, tudni a tudhatót. Amikor az igazság feltárulása történelmi eseménnyé emelkedik, az bizony nem karnevál, de értékét, jelentőségét nem mérhetjük azon, hogy hány embernek és mennyi fájdalmat okoz az ilyen megvilágosodás. A tudás ethosza nélkül senki sem tud megválni önvédő, önigazoló tévedéseitől, különösen azoktól, amelyek beleszövődtek életünkbe, hát még ha magunk voltun k e rokka forgatói. Az ilyen tudás a legkevésbé sem maradhat meg a puszta ész határain belül, hiszen konzekvenciái vannak - szükségesek, hogy legyenek! - a cselekvésre vonatkozóan. Enélkül nem élő a tudás. A szenvedve megszerzett és csak így megszerezhető tudás emberi méltóság forrása is. József Attila egy levelében kiváltságnak tekinti, hogy minden, ami rossz, az benne 'nem marad meg rossznak', mert fájdalommá válik. Hivatásos igazságkeresőket a valóság ábrázolásában nem érdekelhet más, mint a dolog maga, ezért nem használhatnak pasztellszíneket tapintatból, a szem és az elme nyugalma kedvéért. A tudás kimondása akkor is humánus, ha nélkülözi a kíméletet. De a cselekvés korrekcióját követelő tudás kimondása talán nem is nevezhető a kímélet hiányának, hanem elemi kötelességnek, avagy itt találkozik a minima és a maxima moralis.” De 1989 - visszatérve rá, mert mosolyogtak képviselőtársaim a másik oldalon - egy másik tényre is rádöbbentette az embereket, arra, hogy abban az évben két reformkommunista tett igen sokat az európai egyesítésért és a hazai rendszerváltozásért. Az egyik a nemzetközileg ismert Mihail Gorbacsov, hazánkban pedig Horn Gyula. El kell ismerni ezeket az érdemeket! Tudom, hogy nem könnyű elismerni, kell hozzá lelkierő ezek elismeréséhez, ha el gondolkodunk rajtuk. Elodázhatatlan feladat, hogy szembenézzünk az elmúlt időszakkal, a holokauszttal, a nyilas uralommal, a Rákosiérával és a Kádárrendszerrel. Ezt azért is meg kell tenni, hogy ne lehessen visszaélni tisztázatlan helyzetekkel, feldolgoz atlan iratokkal. A probléma itt dörömböl az ajtón; de nem is az ajtón, képviselőtársaim, hanem az interneten, a rádióban, a televízióban és az egész sajtóban, s nemcsak a bulvársajtóban. Ír erről a Mozgó Világ, a 168 Óra, az Élet és Irodalom, a Hetek, a He ti Válasz, a Magyar Narancs, hogy csak hetilapokat említsek. S hadd mondjak néhány címszavat, ha nem haragszanak. “Ki marad szégyenben?”, írja az egyik lap. A másik pedig - nagyon érdekes : “Az angyalok tüze”. Ezek a címek is jeleznek valamit. A feladat k omolysága megköveteli tőlünk, hogy avatott szakértők, levéltárosok, történészek, bírák és lelkiismeretes kutatók vegyék kézbe a munkát. A XXI. századhoz méltó technika kell hozzá és pénz a sok dolgos kéz segítéséhez. Csak így biztosítható minden feltétel a hhoz, hogy érvényesülhessen az információs szabadság, az információs önrendelkezés a törvényeknek megfelelően. Tévhiteket, féligazságokat, hazugságokat, sőt emeletes hazugságokat csak egy, a patkó két oldalán ülők alapvető helyeslésével elfogadott törvénny el lehet cáfolni és végül megszüntetni. Képviselőtársaim! Ne hagyjuk, hogy beteljesüljön rajtunk Örkény István egypercese: “Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy lim lommal tele ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre dobni, és az utánam jövőnek se lesz. Túlélsz, pöcök.” Jó lenne tenni valamit nekünk, országgyűlési képviselőknek, kellő politikai és erkölcsi bátorsággal, nehogy té nyleg
