Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP):
943 túléljen bennünket a pöcök. Méltatlan lenne hozzánk, ha meg se próbálnánk. Ezért közös akarattal törvényt kell hozni, törvényt kell módosítani. Tisztelt Ház! Szakmai vitatéma közöttünk a nyilvánosság kiterjesztésének hatá ra az iratok esetében, a civil, tudományos vagy bírói kontroll ügye. Alapvetően egyetértünk abban, hogy az állambiztonsági szervek iratainak megismerése, megismerhetősége széles körű legyen. Így kaphatnak információs kárpótlást - már ha lehet ilyenről besz élni - az egykori megfigyeltek, mert igazából róluk van szó, ők a legnagyobb kárvallottjai ennek az egész történetnek. A kutathatóság korlátozásnélküliségében - legalábbis a nemzetbiztonsági érdekek határáig - reménykednek a tudományos kutatók, a történész ek. (13.50) Sok jogos megfontolás megvizsgálása után lehetőleg egyetértésben kell döntenünk a kényes mérték kérdésében. A konszenzust alapvető kérdésekben vissza kellene állítani, különben marad a régiben a bús magyar élet, ha ezt nem sikerül megtennünk. A tudományos tanácsadó testület létrehozása helyes törekvés, hiszen meghatározott feladatainak ellátásában ez a tudományos civil kontroll segíti majd a történeti levéltárat. A tudományos tanácsadó testület egyegy tagját a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Magyar Történeti Társulat elnöke jelöli meg, míg a harmadik, negyedik szakértőt a kormány, akiket majd az Országgyűlés elnöke nevez ki hat évre. Azon nem kellene túl sokat vitáznunk, hogy miért most hoztuk ezt az előterjesztést ide, az a fontos, hogy 15 év után ide került ez a módosítás, és ezzel lezárjuk - jó, voltak közben más, kisebb lépések is, de ez alapvetően egy nagyon fontos lépés - a múltat. Megtisztelő figyelmünket igényli ez a törvénymódosítás, kéri, nem eltereli. A XX. század Magyarországán k ülönösen bonyolult fordulatokban bővelkedett a történelem, éppen ezért elfogadhatatlanok sematikus megközelítések és egyoldalú ítéletek. Hogy ki a rendszermozgató és ki volt a rendszerváltó itt a diktatúrák váltógazdaságában, azt nem könnyű megmondani a Ká rpátmedencében. Frage, vaprosz, question - ez a fő kérdés, tehát itt erre kell válaszolnunk. Illyés Gyula arra intett bennünket, azt mondja: “Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van… / hol zsarnokság van, / mindenki szem a láncban!” - írta okulásképpen. De a heves viták idején gyakran vagyunk elvakultak, csak feketefehér kategóriákban vagdalkozunk, és eleve nem figyeljük az árnyalatokat, különösen a történelmi árnyalatokat. Ezt, úgy gondolom, itt a tisztelt Házban még a magunk ügyeiről beszélve sem tehet jük meg, különösen nem tehetjük meg mások ügyeiben. Ellentmondásos történetet éltünk meg mi az elmúlt időszakban, éppen ezért itt Magyarországon a Nobeldíjas Kertész Imre hazájában nem feledhetjük el ezt az ellentmondásos történelmet, és nem lehet csak ki zárólagos feketefehérben gondolkodnunk. Végezetül szeretnék idézni a Nobeldíjas műből, Kertész Imre Sorstalanság című művéből - tanulságos. “Németországból jössz, fiam? - Igen. - Koncentrációs táborbóle? Természetesen. - Melyikből? - A buchenwaldiból. - Sok mindent láthattál, fiacskám, sok bonyodalmat - mondta arra, s nem feleltem semmit. No de - így folytatta - fő, hogy vége, elmúlt, s földerülő arccal a házakra mutatva, melyek közt épp csörömpöltünk, érdeklődött: mit érzek vajon most újra itthon, s a v áros láttán, melyet elhagytam? Mondtam neki: gyűlöletet. - … Elhallgatott, de hamarosan azt az észrevételt tette, hogy meg kell sajnos értenie az érzelmeimet. Egyébként őszerinte 'adott helyzetben' a gyűlöletnek is megvan a maga helye, szerepe, 'sőt haszna ' és föltételezi, tette hozzá, egyetértünk és jól tudja, hogy kit gyűlölök. Mondtam neki: mindenkit… A két öreg még ezalatt elmondta: 'bizony, itthon sem volt könnyű'. Inkább csak egy szó igen gyakori, mármár fárasztóan sűrű ismétlődését vettem a mondókáj ukban észre, mellyel minden újabb fordulót, változást, mozzanatot jelöltek: így például 'jött' a csillagos ház, 'jött' október tizenötödike, 'jöttek' a nyilasok, 'jött' a gettó, 'jött' a Dunapart, 'jött' a felszabadulás… Erre az utolsó szavamra akkor az ö reg Steiner megmozdult valahogyan. - De hát mit tehettünk volna?! - kérdezte féligmeddig haragvó, féligmeddig panaszos arccal. Mondtam neki:
