Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
939 Azonban szü kségesnek tűnik az, hogy mégis áttekintsük azokat a konkrét körülményeket, amelyek ezen törvényjavaslatoknak a benyújtásához vezettek, és ennek kapcsán kifejtsük a Szocialista Pártnak az álláspontját, hogy mit is akarunk valójában elérni, és mi az, amit vi szont nem kívánunk, aminek az elérését, megvalósulását mi sem támogatjuk, hiszen elhangzottak olyan vélemények, hogy a Szocialista Párt felelőtlenül, a nemzet érdekeit mellőzve kívánja a nyilvánosságot e téren tovább szélesíteni. Mindenki, aki figyeli a po litikai közéletet, világosan látta 2004. második felében, hogy a 2003. évi III. törvényben meghatározott korlátok már nem működnek. Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóhelyettese egy Záróra műsorban úgy fogalma zott, hogy végül is működni kezdett a 2003. évi III. törvény, szélesedett a nyilvánosság, a közvélemény számos hálózati személy nevéről és ténykedéséről szerzett információkat. Más kérdés, hogy a tudományos kutatás körét jóval túllépték azok a fejlemények, amelyek történtek, hiszen kutatók vagy magukat annak nevező emberek nyilvánosságra hoztak olyan iratokat könyv formában, amelyek személyiségi jogokat, személyes adatok védelméhez fűződő jogokat erőteljesen sértettek, és amúgy szemben álltak a 2003. évi II I. törvény előírásaival is. (13.30) Az akkor kialakított nagyon pontos jogi kategóriarendszer, amely megkülönböztette egymástól a megismerhetőséget, a kutathatóságot és a nyilvánosságra hozatalt, már lényegében összeomlott. Nem kívánnám felsorolni azon sze mélyeknek a nevét, akiket érintettek a 2004 második felében történtek, arra azonban utalnom kell, hogy itt nem a szó eredeti értelmében vett közszereplőkről volt szó, hanem popénekesekről, színikritikusokról, labdarúgóról, tehát olyan emberekről, akik a 20 03. évi III. törvény, illetőleg a korábbi, 1990. évi, többször módosított XXIII. törvény értelmében tulajdonképpen nem voltak közszereplők. Ebben a helyzetben a Magyar Szocialista Párt nem látott arra lehetőséget, hogy a törvényt korábbi formájában életben lehessen tartani, nem látott arra lehetőséget, hogy a különféle, amúgy adatvédelmi jogi szempontból jogtalan cselekményeknek gátat lehessen vetni. Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Abban az esetben szokták mondani, hogy ha valami már megakadályozhatat lan, és óriási a társadalmi nyomás, akkor élére kell állni a folyamatoknak, és a Szocialista Párt új vezetése és az új kormány úgy ítélte meg, hogy az új politika jegyében a nyilvánosságot állítja előtérbe, és a nyilvánosság lesz az az alapvető szempont, a mely ezen a területen a folytatandó politikát döntő mértékben meghatározza. Ugyanakkor, és erre is történtek utalások, a nyilvánosság természetesen az új politika keretében sem korlátlan. A Szocialista Párt és a hatalmon lévő kormány messzemenően figyelemb e kívánja venni a nemzetbiztonsági érdekeket, egyáltalán nem célja az, amit néhány fideszes politikus állít, hogy a nemzetbiztonsági célokat teljes mértékben alárendelje a nyilvánosságnak; az meg különösen nem célja, hogy a nemzetbiztonsági érdekeket veszé lyeztesse, és netán külügyi tisztviselők számára kellemetlen perceket idézzen elő. Ha valaki figyelmesen elolvassa a beterjesztett törvényjavaslatot és az alkotmánymódosító törvényjavaslatot, akkor világosan láthatja, hogy a 2003. évi III. törvényben lévő, a nemzetbiztonsági érdekekkel összefüggő alapvető korlátozások érvényben maradnak. Mindenképpen érvényben maradnak azok a szempontok, amelyeket a 2003. évi III. törvény 2. §a tartalmaz, és az ott meghatározott kritériumok a jövőben is irányadóak lesznek az iratok, az adatok nyilvánosságával kapcsolatosan. Mindenki tudja azt is, hogy a nyilvánosság kapcsán a legkényesebb kérdéskör a nemzetközi kapcsolatok tere. Itt tudniillik nem egyszerűen önmagunknak tudunk ártani, hanem más országok polgárainak, más ors zágok kormányainak is, és mindenekelőtt az ezen országokhoz fűződő kapcsolatainknak. Éppen ezért ezen a területen a nagyfokú óvatosság elkerülhetetlen, ezért maradnak fenn azok a korlátozások, azok a gátak, amelyek már a 2003. évi III. törvényben is szerep eltek. Ugyanakkor nem látjuk ma már értelmét annak, aminek 2002 őszén még igen, hogy a személyiségi jogok és a személyes adatok védelme minden téren elsőbbséget élvezzen a közérdekű
