Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (független): - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (független): - ELNÖK (Mandur László): - KARAKAS JÁNOS (MSZP):
927 közmegegyezési igény, egy mindenáron történő megegyezési igény, aminek bár voltak hátrányai is, de sokkal több volt az előnye. Mire gondolok, amikor hátrányt mondok? Amiben nem tudtunk igazán megegyezni, legyen az a föld vagy egyéb, egy kicsit elkentük, úgy fogalmaztuk meg, hogy majd visszatérünk rá , és bíztunk benne, hogy vissza fogunk térni, és azokban is végig tudjuk vinni azokat a gondolatokat, amelyek keretét megteremtettük; de ez sajnos nem történt meg. Mire gondolok? Nem sikerült egy társadalmi közmegegyezést, mondhatnám azt is, hogy társadalm i szerződést kötni, mondjuk, a falu és a város között, és ez nagy baj. Elhangzott az előző kormányzat idejében is, hogy most mi a fontosabb, egy metró Budapestnek, vagy pedig a falu élete. Vagy elhangzott a mi részünkről esetenként, vagy hangzik most is, h ogy 20 milliós traktor, és hogy lehet az, hogy éhezik a falu. Nagy baj, mert így rendkívül nehéz fölépíteni utána egy tájgazdálkodást, megértetni a városival, hogy a mezőgazdasági termelés nemcsak termelésről szól, nemcsak élelmiszerről, hanem arról is, ho gy az unokáknak, a jövő nemzedékének meg kell őrizni a tájat, a magyar földet. Aztán nem történt megegyezés igazából a termelés egyes szereplőivel sem. Itt a patkó mindkét oldalán a mai napig is megy a vádaskodás: családi gazda, társas gazdálkodó, fideszes vagy MSZPs érdekképviselet. Nem jó, ez mind az ágazat, a falu jövőjét rontja. Aztán nem történt közmegegyezés igazából arról se, hogy milyen legyen az agrár, illetve vidékfejlesztés, és itt most kiemelem egy kicsit az agrárfejlesztést, jól tudva, hogy a z agrárium és a vidék nem választható szét. Mire gondolok? Igazából a valós, illetve az eseti piaci termelők nem lettek még a mai napig leválasztva a kényszervállalkozóktól. Miért? Valószínűleg azért is, mert nincs elegendő munkahely, megélhetési forrás fa lun. Tehát ennek, úgy érzem, eredménye az, hogy igazából most egy olyan módosítás került elénk, amely jelentős részben csak technikai elemeket tartalmaz a módosítás, és nagyon kevés a tartalmi jellegű módosítás. Persze, ez nem zárja ki igazából, hogy a sor ok között olvasva megtöltsük ezeket tartalommal is. Mire gondolok én? Lehetőség nyílik továbbra is, hogy akár stratégiákat dolgozzunk ki, mint ahogy Kis Zoltán elmondta, ágazatra, területekre. Hoztunk mi annak idején - mindkét kormány - a homokhátság kérdé sében különböző határozatokat. Kérem, és mi történt benne? Vajon vitatkoztunk eleget róla? Itt megoldás lehet például a bánkúti búza, ha így vesszük? Nem. Elhangzott az is, hogy megfelelő fedettséget kellene biztosítani, és nem biztos, hogy a fedettséget e gy akár külterjes módon termelt gabonanövény okozza vagy hozhatja. Nem biztos, hogy megoldást jelent az erdősítésben, mondjuk, egy nyárfa kérdése. Kérem, ki beszélni ezeket, és semmi nem akadályoz meg minket, hogy ezt valahol, valamilyen formában megoldjuk . Vagy nem akadályozza meg semmiben sem a törvényhozókat, sem a szakmát, hogy többet beszéljünk a tájgazdálkodásról, és valósítsuk meg, vagy azt, hogy tegyük és kidolgozzuk a kertészeti vagy az intenzív növénykultúrák termesztésének kérdéseit mint egy olya n eszközt, amely lehetőséget teremthetne a népességmegtartó képesség növelésére, mert azért, gondolom, senki nem vitathatja ebben a Házban, hogy igenis, a népességmegtartó ereje a mezőgazdasági termelésnek mindenütt csökken a világban. Egy módon lehet csak ezt a csökkenési folyamatot valamennyire mérsékelni, hogyha olyan kultúrákat, kézimunkaigényes kultúrákat termelünk, amivel több embernek esetleg tudunk munkát biztosítani. (12.40) De nem akadályoz meg minket abban sem, hogy megpróbáljunk egy piacépítést , mert hiába próbálunk kézimunkaigényesebb növényeket termeszteni, vagy különleges állatokat tartani, ha ezt a piacon nem tudjuk elismertetni. Sok szó elhangzik arról, hogy a magyar íz, a magyar termék mennyivel különlegesebb. És ki veszi meg? Ki veszi me g a világban? Igazából tettünk valamit azért, hogy a magyar terméket el tudjuk adni? Nem. Azt mondom, esetenként még méltánytalanul bíráljuk is. Én nem hiszem, hogy a Pick szalámiban, mondjuk, dán sertéshús jelenne meg. Ha ez így van, akkor nagyon nagy hib a lehet, mert az általunk meghozott, az árujelzőkről szóló törvény alapján ez kizárt és lehetetlen.
