Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (független): - ELNÖK (Mandur László):
924 Ahonnan beérkezett az áru, az nem az Európai Unió korábbi országai, tehát ővelük szemben még mindig versenyképesek vagyunk, annak ellenére, hogy kevesebb támogatást kaptunk. Amivel, úgy tűnik, rövid távon bajban vagyunk, az a lengyel, félig önellátó agr árium, ami hosszú távon viszont nem maradhat fenn nyilván, mert ők ennek a rendszernek a fenntartását képtelenek lesznek hosszú távon biztosítani. Tehát egy rövid távú előnyük van - nem fizetnek adót, nem fizetnek bért, csak saját maguknak , nyilván ez eg y versenyelőnyt jelent ugyanolyan körülmények között. Ugyancsak hasonló versenyelőnyben vannak jelenleg a csehek, mert elmaradtak azok a fejlesztéseik például a tejágazatban, amelyeken mi már túl vagyunk, és emiatt nálunk a tej önköltsége, mivel rárakódik egy nagyon komoly amortizációs költség, magasabb, mint Csehországban; ott durván 55 forint, most nálunk - megnéztük a tavalyi kimutatásokat - 68 forint. Tehát ők ennek előtte vannak, valamiből ezeket a fejlesztéseket nekik meg kell csinálni, ráadásul kvóta oldalon is eléggé be vannak szorítva, tehát előbbutóbb meg fog indulni ott is egy tejáremelkedés. Amit megtehetünk, az az, hogy a silány árut kizárjuk, mert azért attól is óvnék mindenkit, hogy egy totális sündisznóállapotot vegyünk föl, mondjuk, az európ ai uniós termékekkel szemben, hiszen a magyar agrárexport még mindig sokkal jelentősebb, mint amennyit importálunk. Most képzeljék el, képviselőtársaim, hogy ha mindenféle mondvacsinált ürüggyel kizárnánk, mondjuk, az európai országokból érkező árut - mert meg lehet csinálni, sokan megcsinálják , akkor mit csinálnánk, ha ők meg azt mondanák, hogy akkor vigyük oda a termékeinket, ahova akarjuk. Tehát ezt valahol egy ésszerű kompromisszum határáig lehet csinálni, és nyilván minden törvényt betartani, ami jel enleg van, de én nagyon óvnék mindenkit attól, hogy egy durva és kemény piacvédelembe kezdjünk rövid távon. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ékes József független képviselő kettőperces felszólalása követk ezik. ÉKES JÓZSEF (független) : Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Pont amit Gőgös Zoltán mondott el: nem a kemény, totálisan kizáró piacvédelmet kell alkalmazni, hanem azt a magyar terméket kell olyan állapotban, olyan támogatási formában és olyan piaci véd elemben hozni, hogy itthon és külföldön is versenyképesebbé tudjon válni, mint adott esetben egy más országból származó termék. Azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy ha egyszer egy piacot elveszítünk, akkor utána hihetetlen költséges annak az újra történ ő megszerzése. Itt van a Pick szalámi kérdése, a magyar sertésállomány kérdése. Már tavaly elmondtam a parlamentben: örültem annak, amikor egy osztrák képviselő asszonnyal a tavalyi évben az Európai Parlament bizottsági ülésén azért harcoltunk, hogy szigor ítsuk meg az élőállatszállítást. Ebben neki is az volt a gondolata, és nekem is az volt a gondolatom, hogy a magyar vágóipar, tehát a feldolgozóipar kerül jobb helyzetbe abban az állapotban, ha az élőállatszállítás meg van szigorítva, hisz a legközelebb eső vágóhídon kell az élőállatot levágni. Mi történik a Pick szalámi esetében? Már nem magyar sertés, hanem holland, dán sertés. Mi van a magyar mangalicával? Tehát pontosan a piacvesztésnek az is egy szegmense lehet, ha a vásárló rádöbben arra, hogy nem a zt a minőséget kapja a Pick szalámiban, mint amit megszokott hosszú éveken és évtizedeken keresztül. Ezért lenne fontos a piacvédelmet úgy megfogalmazni, és olyan támogatási rendszert kialakítani, ami a jó minőségű magyar terméket tudja védeni és védelmezn i. Csak egy példát mondok erre: Brüsszelben ettem az epret, kókusszal volt megszórva, vagy tejszínnel, vagy cukorral volt ízesítve, de ha ezt mind lepucoltuk volna róla, akkor az epernek nem lett volna íze. Ezt kellene a magyar paprikával, paradicsommal, a magyar gyümölccsel... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és így tovább. Ezért is kívántam ezt erőteljesebben megfogalmazni. ELNÖK (Mandur László) :
