Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
889 Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 1010 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, és hogy tervezni tudjanak az idejükkel, felolvasnám annak a 14 képviselőnek a nevét, aki ezt tette: Gráf József, Lengyel Zoltán, Tóth Sándor, Lezsák Sándor, Magda Sándor, Pap János, Herbály Imre, Ékes József, Karakas János, Ivanics István, Karsai József, Horváth János, Orosz Sándor, Szabó József Andor a sorrend. Elsőként tehát megadom a szót Gráf József képviselő úrnak, MSZP. (9.50) GRÁF JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy szokásomtól eltérően egy kicsit személyes megközelítéssel kezdjem az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló ’97. évi törvényhez a hozzászólásomat. Talán azért is, mert egy évtizedes képviselői tevékenység alatt számos törvényt volt alkalmam elfogadni, nem elfogadni, módosító javaslatokkal általam jónak tartott irányba javítani, de számomra a legkedvesebb és legfelemelőbb az volt, amikor a parlament döntő többsége, a patkó mindkét oldala, az öss zes parlamenti párt elfogadta és megszavazta ezt a törvényt döntő többséggel. Ez volt az a pillanat, amikor jó hét évvel ezelőtt a vidék, az agrárium sorsa felülemelkedett a személyi és a párt- vagy lobbiérdekeken. Ez a törvény úgy készült, ahogy minden tö rvénynek készülnie kellene. A pártok szakpolitikusai, a mezőgazdasági bizottság tagjai, az illetékes minisztérium vezetői megértették, hogy szükség van erre a törvényre. A tárca szakértők bevonásával elkészítette, majd széles körű szakmai vitára bocsátotta az anyagot, egyeztette az agrárérdekképviseletekkel, majd visszaemelte azt a politika szintjére, egy rendkívül színvonalas és eredményes bizottsági ülés után a törvényről, ahogy már említettem, nagy többséggel döntött a parlament. Megmondom őszinté n, hogy ritkán adódott tíz év alatt olyan pillanat, mint akkor, és úgy érezhettem maradéktalanul, a legkisebb fanyalgás nélkül, hogy ez igen, ez megérte. Nagyon hiányzik azóta is ez a sikerélmény, gondolom, többünknek is, hiszen úgy gondolom, hogy mindanny ian alkotni, dolgozni szeretnénk, nem az örökös ellentmondás, szembenállás, a másik lehetetlenné tétele a normális parlamenti munka. Sikerélmény nélkül megkeseredünk, marakodunk, semmiségeken lovagolunk. Hiszek abban, hogy vannak és lesznek is olyan nagy é s közös ügyeink, mint ami 1997ben, meg lehet és meg kell találni a közös nyelvet, és ennek alá kell rendelni a más érdekeket. Mert ha kicsit nagy szavakat is használunk, hazánk, vidékünk és mezőgazdaságunk csak egy van, és az mindannyiunké. De mint minden tulajdonosnak, hiszen ez ha a miénk, a felelősség is a miénk. Sokan mindig hajlamosak vagyunk a dolgok leegyszerűsítésére. Így azt mondhatnánk, hogy minek nekünk ez a törvény, amikor az Európai Unió tagjai lettünk, és ránk nézve kötelező a közösségi agrár politika, és különben is a tagországok többségében hasonló törvény nincs. Én pedig azt gondolom, hogy a szükséges változtatásokkal - hiszen az uniós tagságból kötelezettségek is hárulnak ránk, és ezeket tényleg be kell építeni a törvénybe , de meg kell ta rtanunk ezt a törvényt. Ez az ország adottságainál fogva mindig jelentős agrárország lesz, és gondolom, nem lesz olyan felelőtlen kormánya ennek az országnak, aki erről megfeledkezik, hiszen amink van, az a mi kincsünk, lehetőségünk, amit ki kell használnu nk. A mezőgazdasági termelés mindig fontos, nélkülözhetetlen tényezője lesz a nemzetgazdaságnak. Másodszor: a vidék, a falu, a kisváros, a szántóföld, az erdő kultúrállapotban tartása mindannyiunk felelőssége is, és ahogy ezt szoktuk mondani: unokáink elvá rása is felénk. Harmadszor: mindig lesznek a közös uniós agrárpolitikától részben eltérő, a fő alapelvekkel nem ütköző magyar sajátosságok. Ennek megvalósítása, érvényesítése mindannyiunk közös felelőssége. Negyedszer pedig, amíg az uniós támogatásokat nem zeti támogatásokkal kell kiegészítenünk, és ez még jó néhány év lesz, különösen fontos egy ilyen nemzeti agrártörvény léte. Sokszor kérdezik, és már az előző bizottsági vitában is szóba került, hogy helyettesítie ez a törvény azt a nemzeti agrárstratégiát , amivel a mindenkori kormányok 1990 óta adósak. Természetesen nem, és ez az
