Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
705 felhatalmazást ad arra, hogy ezt törvény szabályozza. Az adatvédelmi törvény kimondja, hogy külön törvény elrendelh eti a személyi adatok megismerhetőségét, de ennek igazán nincs meg az alkotmányos forrása, az alkotmányban lévő forrása. Az állampolgár másik joga, hogy megismerje az adatokat, megismerje a világot, a közérdekű adatok birtokába jusson, sőt az állam köteles sége a közérdekű adatok megismerhetőségét elősegíteni. Ilyen szempontból az alkotmánymódosításnak van értelme, és amennyiben a kívánt célt nem lehet másképp megoldani, abban az esetben ezt biztosítani lehet. Itt többen is felvetették az egyházak kérdését. Én magam is hívő ember vagyok, és úgy gondolom, az egyházaknak a magyar társadalomban fontos szerepük van, és fontos az, hogy példát mutassanak. Az elmúlt rendszer hosszú időn keresztül hihetetlen módon elnyomta az egyházakat, beavatkozott a működésükbe, g yakorlatilag szinte teljesen átszőtte. Hadd mondjam el azt, hogy senki nem lehetett teológushallgató az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye nélkül. Senki nem lehetett káplán, nemhogy plébános, esperes, püspök vagy érsek anélkül, hogy az Egyházügyi Hivatal nemcsak hozzá nem járult volna, hanem ki se jelölte volna. Tehát azt lehet mondani, hogy az egyházi hierarchia valamennyi történelmi egyházban többékevésbé az egykori állampárt és az egykori rendszer kreatúrája. Úgy gondolom, a rendszerváltás után meg kel lett volna nyilvánulni ezeknek a dolgoknak, de ez nem történt meg. A katolikus mise a confiteorral kezdődik. Valamikor az őskeresztény időkben valódi közösségek voltak a keresztény közösségek, mindenki ismerte a másikat, és azzal kezdték az együttlétet, a misét, hogy mindenki elmondta a bűneit, a hibáit, a tévedéseit, s a közösség Isten nevében ezt feloldotta. A mise többi része is erre szolgált: kenyeret hoztak, mást hoztak és így tovább. Úgy gondolom, el lehet várni az egyházaktól, hogy ezt a confiteort v alósítsák meg, igaz, hogy megkésve, igaz, hogy tizenöt évvel később, de tegyék meg. Másrészt pedig részei a társadalomnak, és nem vonhatják ki magukat azon a címen, hogy az egyház az államtól el van választva. Része a társadalomnak, a hívőknek és a nem hív őknek igenis joguk van tudniuk, mi történt az egyházakkal. A titkosszolgálatokkal kapcsolatban pedig jó lenne, ha a megváltozott feladatoknak megfelelően világosan és pontosan definiálná a kormány, mi a reális titkosszolgálati érdek, s ennek a védelmét ter mészetes módon akceptálni is tudjuk. Úgy gondolom, minden elkésettség ellenére végig kell mennünk ezen az úton, különösen azért, mert meg kell akadályoznunk azt, hogy irányított véletlenszerűen embereket kipécézzenek, emberi sorsokat tönkretegyenek, és ref lektorfénybe állítva rájuk zúdítsák a társadalom megvetését vagy a társadalom elítélését, holott inkább tanúknak kellene őket tekinteni, és arra kérni őket, mutassák be, hogyan nyomorították meg őket, hogyan kényszerítették, vagy miért kellett részt venniü k ebben a munkában, milyen mértékig, és akkor ők is megtisztulhatnak. Így mi, a társadalom és a gyerekeink, azok a generációk, amelyek, hála Istennek, már kimaradtak ebből, megismerhetik, milyen volt a múlt, mert mégis ez az egyik legfontosabb feladat. Azo knak a generációknak, amelyek utánunk következnek, iszonyatos terheket kell cipelniük a vállukon, hiszen gyakorlatilag 1914 óta a magyar társadalom nem volt olyan helyzetben, hogy a saját múltját kritikusan megvizsgálja. Illyés Gyula mondta: a múlt nincs m agától. A múlt nem fóliánsok, dossziék és iratok kilométere, hanem a múltat minden generációnak a maga számára tisztáznia kell, azért, hogy ami rossz volt, azt többet ne kövessék el, és ami jó volt, arra pedig építsenek, mert az egészséges társadalom csak így tud fönnmaradni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót kétperces felszólalásra Toller László képviselő úrnak. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Morális oldalró l teljesen egyetértek Mécs Imrével, de ha moralizálunk, akkor negyven évet nem lehet kiírni egy társadalom történetéből. Nem lehet kiírni azt