Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
706 a negyven évet, amikor esküdtek, a hazára esküdtek. Nem lehet kiírni azt a negyven évet, amikor a haza védelmére t öbb százezer ember önként jelentkezett - nem a sorkatonákra gondolok. Nem lehet kiírni azt a negyven évet, amikor jó hittel szolgálták a hazájukat, akik szolgálták. (13.40) Volt, akinek a tevékenysége nyilvános volt, és volt, akié nem. Az eredendő szándék azért valahol ott volt, hogy a haza védelme. És amikor ezeket a moralizálásokat tesszük, akkor nem lehet kiírni azt sem belőlük, hogy ennek volt egy átmeneti időszaka. Ha mást nem mondok, '85 és '95 között. És azokkal az emberekkel mi van? A másik, ami sz ámomra furcsa ebben a vitában, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a parlament tizenöt éve képtelen egy tisztességes alkotmány megalkotására. Egyegy ügy mentén létre lehet hozni, hamis érvek alapján is akár egy nagy alkotmányos konszenzust, amiből nem tudj uk, hogy mi a következő lépés, hiszen nem kimunkált az adatvédelemmel kapcsolatos alkotmányos szabály megalkotása. Nincsen igazán háttérirodalma, nincsenek jogi szakértői vélemények mögötte, nincsen hatástanulmány, hogy a titkosszolgálatokon túlmutatóan ho gyan nézett ki a személyes adat védelme ezután. Így nekiállni alkotmányt gyártani elég nagy felelőtlenség, amikor egy teljesen előkészített, nagy alkotmánymódosításra pedig képtelen volt ez a Magyar Országgyűlés, és úgy tűnik, hogy az igazságügyminiszterü nknek a vágyai sem tudnak teljesülni politikai okokból. Nem biztos, hogy ilyen mentén kell létrehozni konszenzust. Kimunkált, jobb törvényeket kell alkotnunk ezen a területen is. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csáky András képvis elő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon nehéz megszólalni ebben az ügyben, és az embernek déja vu érzése van, hogy most tényleg nem a politikai támadás szándékával, de az a p olitikai csoportosulás kívánja most a múlt teljes feltárását, amely abszolút eszmei és jogelődjének tekinti azt a rendszert, amelyik ezt a helyzetet lényegében megalkotta. Eszmefuttatások hangzottak el az elmúlt tizenöt évet illetően, hogy kit milyen felel ősség terhel. Azért a tényszerűségnél maradva, az átvilágítást illetően '94 elején, még az első, illetve - sajnálatos módon - a második, a Borosskormány idején született a hatályos törvény, amely lényegében az Alkotmánybíróság kritikáját is kiállta, és am ely figyelembe vette a társadalmi viszonyokat, figyelembe vette a szolgálatok működését, amiről itt még nem nagyon esett szó, csak marginálisan, és ami meglepő, nyugodtan el lehet mondani, hisz nem lett titkosítva, hogy akár az apparátust, akár a vezetést illetően elég jelentős átfedések vannak még mindig. Csak azért mondom, hogy nagyon nehéz megszólalni, mert ha valaki erre hivatkozik, akkor rögtön az a vád éri - és azért mondom, hogy déjŕ vu érzésem van, mert esetleg arról az oldalról érheti , hogy nem a karja az igazságot, el akarja kenni itt a dolgokat, holott azt hiszem, ennél komplikáltabb a dolog. Mesterházy képviselő úr mondta, hogy az eddigi történések a bizalmat rombolták. Azt hiszem, az elmúlt hetek, hónapok történései még inkább rombolják a bizal mat, és az embernek néha az az érzése, hogy ez nem véletlenül van így. Az is nehezen érthető - habár Mécs képviselő úr nagyon szőrmentén érintette , hogy bárminemű felelősséget tologatunk egymásra, és azt mondta, hogy '94ben az utolsó pillanatban nehogy az első parlament vagy az első kormány bukását okozza az, hogy itt nyilvánosságra kerül az, hogy az akkori titkosszolgálatok hány ügynököt ültettek be az újjáalakult parlament újjáalakult pártjaiba. Biztos vagyok benne, és gondolom, hogy ezt osztja Mécs ké pviselő úr is, aki ugyanúgy ismerte Antall Józsefet, hogy őt semmiféle ilyen szempont nem vezérelte, hiszen anekdotaszámba megy az a történés, hogy itt, ebben a patkóban zsarolták meg, ha nyilvánosságra fogja hozni ezeket a listákat, amiről itt most polemi zálunk - lassan már a “ki látta utoljára Lenint?” című kategóriába kerül az egész , akkor azt mondta, hogy nyugodtan
