Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
678 Az év eleji agrármegállapodást a kormányzat számos pontjában felrúgta. A döbbenetet igazából az a felismerés okozta és okozza, hogy a vezetés rendre nem a nemzeti kormányzatok módjára viselkedett. Minden nemzeti kormányzat nyíltan vagy burkoltan a hazai termelők megsegítésére törekszik, még egy esetleges köztük keletkezett konfliktus esetén is. (11.10) Forrásokért lobbizik, lökdösődik, és katasztrófahelyzetben külön juttatásokat biztosít a termelők megmentése érdekében. Nálunk az el múlt években ehelyett szokássá vált a termelők elleni sajtókampány, az adófizetők pénzének védelmére való hivatkozás ürügye alatt a jogos járandóság elsinkófálása, a termelők kedvezőtlen képben való bemutatása, s mindennek melléktermékeként a vidék és váro s szembeállításának, ellenségessé váló új viszonyának kiélezése. Nos, így alakult a helyzet akkor, amikor a módosítandó törvényben hatályosan előírták a '98as bázishoz képest a támogatásoknak évente a GDParányos növelését. Gumiszámok és gumielszámolás le tt a gumitörvényből, amihez képest a mostani javaslat véleményünk szerint visszalépés. Visszalépés, mert az új rendben a bázisszám is gumi, megfoghatatlan, “a 2005. évi költségvetési támogatási törvény szerinti támogatásösszeg”. Erről álljon itt egy, a kor mányzathoz közelebb álló agrárszervezet vezetőjének, Horváth Gábornak, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége főtitkárának a 2005. évi nemzeti támogatásról tett nyilatkozata: “A közvélemény előtt megjelent soksok milliárd. Ez azt a ké pzetet kelti, mintha az agrártermelők rendszeresen, tömegben kapnának költségvetési támogatásokat. Ehhez képest az a helyzet, hogy a termelők által érzékelt valóság meg a felelős nyilatkozók mondanivalója között rendkívül nagy a különbség. Azt mondják, hog y 328 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezzel szemben az ősszel leállították a támogatásokat azzal az ígérettel, hogy január 1jén újraindul. Ehelyett év elején leállítottak minden nemzeti támogatást. Ennek csak egyetlen oka lehet, hiszen a jogszabály is csak akkor ad lehetőséget a miniszternek, ha elfogyott a rendelkezésre álló összeg. Márpedig január 1jén egy esetben fogyhat el, ha nincs nemzeti célra ilyen összeg. Ravasz költségvetési bürokraták kreáltak egy számot, ez a 328 milliárd forint, holott pon tosan kell tudni, hogy ennek egyharmada olyan, amely részben az európai uniós csatlakozás előtt felhasznált pénz, részben 2004ben ki nem fizetett, egyébként a mai napig ki nem fizetett összeg. A másik egyharmada, az Európai Unióból származó forrás pedig c sak 2006ban fog a gazdálkodók rendelkezésére állni. Nagyon leegyszerűsítve: ennek a beharangozott összegnek mindössze egyharmada, ami 2005ben rendelkezésre áll.” Akkor most mi is a bázisszám? Gumitörvény, délibábtörvény, mézesmadzagtörvény, amelynek módo sítása előttünk fekszik. Hogy közelebb kerüljön az agrárium szóhasználatához, úgy is jellemezhetnénk a fő mondanivalót: ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csak ezek az ellentmondások teszik elfogadhatatlanná a törvénym ódosítást és az egész törvényt. Egészen egyszerűen hemzsegnek itt a definiálatlan, sokféle, akár ellentétes előjellel olvasható meghatározások. Például: középpontban a termelés versenyképességének javítása. Kérdés: ez a tőkés nagybirtok irányába mutat vagy az európai mintájú családi gazdaság felé? Utóbbi ugyanis megfelel a később megjelölt környezet- és természetvédelmi szempontok érvényesítésének, de mindez a tőkés nagybirtok feladatai közé már nem szorítható be, mert akkor az elvárt külpiaci versenyképess égnek nem tud megfelelni. Ha a külpiacon versenyképes, hogyan érvényesíthető a vidék lakosságmegtartó képessége? Vagy lesz két agrárstruktúra? Mindegyik megfelel valaminek? De akkor melyiket támogatjuk Uniókompatibilis módon? A versenyképesség meghatározá sa az egyik legbonyolultabb kérdés a mai világban. Komplex kormányzati tevékenység kellene, mert hat rá a támogatás, adó- és hitelpolitika, és nemzeti összefogással kellene megteremteni, közösen kialakítani azt a versenypályát, ahol értelme lehet a küzdel emben részt venni. Ehelyett egy féloldalas nemzeti agrárkerekasztal és egy szakmailag nehezen védhető nemzeti stratégia lidérceivel kívánnak vérátömlesztésben részesíteni egy eddig is betartatlan - mert betarthatatlan , inkoherens vágyálomkomplexumot.