Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
668 törvényjavaslatnak, hogy a vidékfejl esztés bekerül mint a stratégiaalkotás fontos tartalmi eleme. Ugyanakkor ez nem mond ellent annak, hogy az agrárgazdaság egésze, minden, az agrárgazdasághoz az európai uniós értelemben kapcsolódó területnek a stratégiaalkotása és magának az ágazatnak a fej lesztése továbbra is kiemelten fontos terület maradjon. Mindezek alapján és a már korábban más bizottságok által elmondott indokok alapján nem tartjuk általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiba n.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 1515 perces időkeretben. Ezek közben szokásainknak megfelelően kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Elsőként megadom a sz ót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, aki az MSZPképviselőcsoport nevében kíván felszólalni. GŐGÖS ZOLTÁN , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az élet időnként, jó rendező módjára, furcsa dolgokat produkál. Ha visszaemlékszünk az előttünk levő, módosításra váró törvény ’97es keletkezésének körülményeire, hasonlóan bonyolult politikai helyzet volt, mint mostanság. Persze képviselőtársaim, akik akkor is ebben a teremben voltak, többet tudnának mesélni. Nekem akk or még teljesen normális munkahelyem volt, egy nagy agrárcég műszaki vezetőjeként tettem a dolgomat, de akkor is nagyon vártunk egy olyan jogszabályt, amitől azt reméltük, hogy a fejéről a talpára állítja a dolgokat. Mivel a helyzet most is eléggé ellentmo ndásos, a törvény méltatásán túl engedjenek meg egy kis visszatekintést. 1981ben frissen végzett diplomásként egy nagy múltú, kiválóan működő állami gazdaságba kerültem, ahol közel annyi gépet felügyeltem, mint amennyi most a Felvonulási téren áll. Az ága zat akkor volt teljesítménye csúcsán; jól látta ezt a Világbank is, hiszen azóta sem látott fejlesztéseket hajtottunk végre, bármennyire furcsa is, a kapitalisták pénzén. Ez akkor is csak azért volt lehetséges, mert a befektetők biztos megtérülést reméltek , hittek a magyar agráriumban, és nemcsak ők, mi is, akik ezt akkor működtettük. Persze sok kemény, időnként sértő megjegyzést is kapunk itt a magyar parlamentben, csak azért, mert büszkék vagyunk erre az időszakra. Mire is vagyok személy szerint büszke? T öbbek között arra, hogy beüzemeltük Magyarország első számítógépvezérelt sertéstelepét - csak jelzem, ez azóta is működik ; már akkor kukoricacsutkával és faaprítékkal működtettük a szárítónkat; és - persze nem kis viták árán - számítógépeket vásároltunk a nyolcvanas évek végén a korszerű telepirányítási rendszerek működtetéséhez. Tettük ezt annak ellenére, hogy akkor több új traktort lehetett volna vásárolni ezen számítógépek árán. Hogy miért csináltuk ezt? Azért, mert hittünk a jövőben, és nem kellett a ttól tartanunk, hogy négyévente új ideológiák alapján átszervezik a dolgainkat. És való igaz, akkor volt elég pénze a magyar embernek is arra, hogy élelmiszert vásároljon, és elég stabilnak tűntek exportpiacaink is. Ezekkel a termelőalapokkal érkeztünk a r endszerváltáshoz. Igaz, akkor már a KGST szétesése miatt jelentkeztek piaci zavarok az ágazatban. Meggyőződésem: ha akkor új piacok megszerzésére koncentrálunk, és nem sértjük vérig legnagyobb piacunk irányítóit, és nem akarunk egy új mezőgazdaságot csinál ni, akkor ma sokkal előbbre tartanánk. Az utána történteket szakemberszemmel nézve, az maga volt a téboly. A szemünk láttára pusztult le az ágazat, miközben láttuk, hogy szomszédaink ezt teljesen máshogyan csinálják. Miközben mi a kétszázezer, akkor még re gisztrálatlan termelő és több millió földtulajdonos országává váltunk, szomszédainknál megmaradtak a nagyüzemek, és persze most is sikeresebben birkóznak meg a bonyolult uniós rendszerekkel. Sikeresen elértük, hogy a háttér- és feldolgozóiparunk teljesen l eépült, illetve nem sikerült elérnünk, hogy ami még megmaradt belőle, az a gazdálkodók tulajdonába kerüljön.
