Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 15 (238. szám) - A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
4500 ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, kíváne mé g valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Tisztelt Országgyűlés! Most megkérdezem a miniszter urat, hogy kíváne válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó. JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvi selőtársaim! Felmerül a kérdés a vitában mint nagyon fontos, hogy mi indokolja ezt a törvényt. Tisztelt Képviselőtársaim! Az az egyetlen aprócska tény, hogy áttértünk az önkéntes haderőre, önmagában már indokolja, elkerülhetetlenné teszi a szó szoros értel mében, hogy ezt a törvényt módosítsuk, mert aki bent van nálunk, az a másik törvény alapján - ezt Simicskó István egészen pontosan tudja - jogszerűen még katonai hallgatói jogállással bír, aki most jelentkezik hozzánk, az nem. Ő azt mondja, hogy én saját h atáskörömben szabályozhatnék bizonyos juttatási kérdést, azt, amit a honvédelmi törvényből éppen kivettünk. Ön lenne az első, aki itt kiállna - más ügyben is, ami nem igaz, abban is kiáll, ebben meg pláne jogos lenne engem kritizálni , hogyha én megtenném , hogy bármit is biztosítok törvényi feltétel és háttér nélkül, no pláne, finanszírozási háttér nélkül. Ez egy olyan tétel, amit nekünk mindenféleképpen biztosítanunk kell a hallgatóknak, éppen ezért ez is indokolja azt, hogy ezzel a törvénnyel foglalkozzu nk, és ezt napirendre vegyük. Jóe, hogy az alkotmánybírósági határozatot megelőzően ezzel a kérdéssel foglalkozunk? Tisztelt Képviselőtársam! Hogy az Alkotmánybíróság mikor tűzi napirendre ezt a kérdést, ez még nagy talány - lehet, hogy holnap; lehet, hog y másfél év múlva. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy nekünk be kellene várnunk azt a nem tudjuk, mikor beteljesülő, nem tudjuk, milyen tartalmú döntést, aminek egyébként közvetlen hatása a mi elképzeléseinkre nincs. Megjegyzem, ha az Alkotmánybíróság hatá lyon kívül helyezné, amit nem remélünk, és nem is gondoljuk, hogy így van, az új felsőoktatási törvényt, akkor is teljesen jogos volna a régi felsőoktatási törvény alapján ez a rendelkezés. A vita azt a kérdést érintette, hogy mit akarunk mi az intézménnye l. Mi azt szeretnénk, hogyha lenne Magyarországon általában a bolognai folyamat követelményeibe illeszthető katonai felsőoktatási intézmény - és ebben nagyon fontos a katonai felsőoktatási intézmény , amelyik képes teljesíteni azokat a követelményeket, de katonai képzést is biztosít. Nos, az alapképzéshez mindenféleképpen szükség van egy féléves előterminusra, egyszerűen azért, mert különben bekerül a nappali hallgató, aki soha nem lesz talán katona, a leendő katonatiszt mellé. Ott már nem lehet katonául a magatartásra, a viselkedésre, a tartásra és még sok minden másra megtanítani - nem lehet, képviselő úr. Kell tehát egy olyan időszak, amikor is felkészítjük őket arra a feladatra, ami nem más, hogy ismerjék meg az egyenruhával kapcsolatos mindenféle követ elményt. Ezt nevezhetjük alapkiképzésnek, nevezhetjük olyan előképzésnek, ami helyettesíti a korábbi sorkatonai szolgálati kötelezettséget. Katonai felsőoktatási intézményről van szó. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy most végeznek azok a fiatalok, akiket még az önök időszakában iskoláztak be, ők még most végeznek. Megjegyzem, végez jó sok tüzér, miközben egyébként már önök is csak egy katonai szervezetre korlátozták a tüzérerőt, megjegyzem, azóta csökkent is. Kell, hogy a mindenkori képzés a katonai igényekhez igazodjon. Nem lehet egy országnak olyan luxusa, hogy olyan szakmákra képez ki - ez aztán annyira speciális szakma, hogy ráadásul nagyon nehezen konvertálható bizonyos értelemben a civil pályán , nem vagyunk olyan gazdagok, nem vagyunk olyan t ehetősek, hogy megengedhetnénk magunknak azt a luxust, hogy korlátozás nélkül, jókedvünkre képezzünk. A mindenkori katonai igényhez kell igazítani a képzés tartalmát; a mindenkori katonai igényhez kell igazítani bizonyos értelemben a képzés rendjét, és enn ek pedig nem lehet ellentétes szabályozása a felsőoktatási törvénnyel. Ez egy egész nehéz feladvány, amelyet ebben a jogállási törvényben próbáltunk megteremteni.
