Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 15 (238. szám) - A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
4501 Azt mondja a képviselő úr, hogy a honvédelmi képzés általában nem a felsőoktatási intézmény k érdése és dolga. Többször beszéltünk erről, kénytelenek vagyunk ismételten, én személyesen itt is, most is azt mondani, hogy kinek a felelőssége, képviselő úr, hogy egyetlenegy ember ment el érettségizni ebből a tárgyból? Magyar Bálint meg az én felelősség em az volt, hogy ehhez keretet, feltételt, lehetőséget teremtsünk. De ha az ön családja, az ön környékén lévő gyerekek nem választják, ha a családtól nem azt kapja a gyermek, hogy ebbe az irányba is mozdulhat, ugyan miféle együttműködés, miféle négypárti t anácskozás oldhatná meg azt a kérdést, hogy a gyerekek ezt jobban vállalják? Nem, azt gondolom, hogy ez az iskola, a család közös felelőssége és dolga, amit nem 18 éves korban kell elkezdeni. Ha akkor kezdjük el a hazafiasságra történő nevelést, akkor rége n rossz. Nekünk az intézményrendszerrel ki kell szolgálni ezt az igényt, ha ilyen van. És azt szeretném önnek mondani, hogy ezt kiszolgáljuk, és az ehhez szükséges feltételeket megteremtjük. Ez a szabályozás - mást mondok önöknek: a terveink - a későbbiekr e vonatkozóan sem szólnak arról, hogy megváltoztatnánk a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem mai struktúráját. Utalok a tegnapi aggodalmára - önök voltak azok, akik megszüntették a Bolyai főiskolát, és a Zrínyi Egyetem önálló főiskolai karává tették - ez a pontos. Ehhez képest, szeretném önt tájékoztatni, nem fog a jogállása változni - nem fog, ugyanígy marad. (Dr. Simicskó István közbeszól.) De ön nem az épületért… - már bocsássanak meg, ne keverjük már össze az intézményt és az épületet, tisztelettel kére m! Akkor önnek azért kellett volna kiállnia, képviselő úr, hogy hihetetlenül aggódom ezért a szép épületért, és azt szeretném, hogy a Bolyai főiskola mintegy 150 létesítményben legyen elhelyezve, nem pedig a főiskoláért kellett volna aggódni. A főiskolának helye lesz, a főiskolának lesz oktatási programja, és integráns része a Zrínyi Egyetemnek. Mondom, nem érinti, nem érinti az elképzelésünk ezt a kérdést; megjegyzem, az ingatlant sem, de az sem igaz, ami az ingatlanért történő aggódásáról szólt. Summa sum marum, arra szeretném kérni önöket, hogy ha van ténylegesen olyan konkrét javaslatuk, amely hitük szerint javíthatja a felsőoktatási hallgatók jogbiztonságát, javíthatja a szociális ellátás rendjét, javíthatja azt a fajta harmóniát, amit igyekszünk kialakí tani a megrendelő - ez esetben a Honvédelmi Minisztérium, ez esetben az ország - és a hallgató között, mert harmóniának kell lennie, neki biztonság kell, nekem pedig jól képzett szakember és biztonság; konkrétan: a képviselő úr jogászként pontosan tudja, h ogy természetesen akik most ott vannak, azok a korábbi jogállási törvény alapján működnek, legfeljebb ha a mostani feltételek jobbak, akkor az érvényesíthető rájuk, a rosszabb nem érvényesíthető. Nekünk elemi érdekünk, hogy olyan katonatisztjeink legyenek, akik ténylegesen képesek a feladat ellátására, ténylegesen megfelelnek annak a követelménynek, amire ön is azt mondja, hogy a katonai méltóság, tudás, magatartás szükséges feltételrendszere és követelménye. (10.00) Kell nekünk mozgástér arra, hogy miután megismerjük a hallgatót, eldönthessük, hogy közösen, kölcsönösen ez kialakíthatóe vagy sem. A hallgatót nem hozzuk méltatlanul hátrányos helyzetbe, csak kiderülhet róla, mint ahogy az élet most is kideríti nagyon sok hallgatónkról, hogy nem alkalmas a kat onai pályára, maga sem akarja vállalni. Hát miért fizetnénk annak ösztöndíjat, tisztelettel kérdezem. Továbbra is államilag támogatott felsőoktatási hallgató lesz ő, csak már azért nem adunk neki külön ösztöndíjat, hogy a későbbiekben nálunk helyezkedjen e l, amikor tudjuk, hogy sem ő nem akar, meg sem én nem akarok. Azt gondolom, hogy ebben nincsen erővel való visszaélés, ez egy korrekt feltételrendszer, amelyet nekünk mindenféleképpen érvényesíteni kell, és a mindenkori kormány érvényesíteni akarja és fogj a, mert nem engedheti meg azt a luxust, hogy a saját pénzén képeztessen, támogasson olyan hallgatókat, akik a későbbiekben nem az ő közvetlen tevékenységét és munkáját fogják segíteni. Tisztelettel kérem, hogy általában a hadseregre mint a nemzet védelmére , az Európai Unió és a NATO tagállamára tessék gondolni, ne pedig mint szociális intézményre. A hadsereg nem szociális intézmény, bár vannak ilyen típusú feladatai is, de nem keverendő össze. Én úgy tekintek a
