Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 15 (238. szám) - A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VADAI ÁGNES (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
4499 került a taníttatásom, az ösztöndíjszerződés? ennyibe - már megyünk is át a polgári életbe. Tehát az egyik oldala ennek nyilván az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Másrészt az adófizetők pénzén igen komoly költségekbe kerül, és jól kiképzett emberek más irányú elfoglaltságot ker esnek. Tehát az oktatással együtt nekünk a karrierívet is fel kell tudni vázolni, hogy ezek a hallgatók minél kevesebben legyenek, akik azt választják, hogy a katonai jogviszonyból, tehát a hivatásos jogviszonyból inkább a polgári jogviszonyt választják. É n azt mondom - és úgy gondolom, ezzel az ellenzéki és a kormánypárti képviselők is egyetértenek , hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek a segélyezésre, a társadalombiztosítási ellátásra, az ösztöndíjra, a rokkantsági és esetleges halálra vonatkozó ellátá sokra jellemző szabályokat kodifikálják, ebben egyezség van, ezt meg kell csinálni. Az oktatási törvény azon rendelkezései szerint történő átalakítást, ami azt mondja ki, hogy milyen intézménytípusban, illetve milyen rendszerben kell működni a fogalommegha tározás szerint, az oktatási törvénnyel összhangban, ezt meg tudjuk tenni. Hogy mi lesz a jövője a szakképzésnek, illetve a felsőoktatásnak és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek, erre megtörtént itt a felhívás, és van fogadókészség mind a kormány, mi nd a négy párt részéről. És természetesen csak az oktatók és a hallgatói önkormányzat egyetértésével és közös munkájával ki kell alakítani egy olyan stratégiát, ami Magyarországon ezt az elbizonytalanodott, az átszervezésben is kicsit talán jövőkép nélküli állományt eligazítja; és ha azt mondjuk, hogy egy kisebb, ütőképes hivatásos hadseregre rendezkedünk be, amivel mindenki egyetért, akkor ez valóban legyen olyan ütőképes hadsereg, ahová egyszer valaki bekerül, akkor tudja - és a képzés is igazodik hozzá , hogy az ő karrierpályája egészen nyugdíjazásáig biztosítva van. Most itt olvasom - mint laikus szólok bele, véletlenül se vitatkoznék Simicskó úrral, aki ennek profi tudója , hogy hogyan alakul a tiszthelyettesi, tiszti, főtiszti, tábornoki állomány ará nya a most megváltozott hadsereghez, és azt látom, hogy egyik helyen kevesen vannak, kevés a tiszthelyettes, másik helyen a főtisztek és a tábornok sokan vannak. Nehogy abba a hibába essünk, hogy a képzés elszakad a tényleges realitástól, mint ahogy sajnos látjuk bizonyos területeken, hogy mondjam a sajátomat, a jogászképzés területét, hogy a fiatalok állás nélkül vannak, vagy nincs meg a karrierívük vagy a lehetőségük, hogy ezzel a végzettséggel mit is csináljanak, sőt most már lassan a közgazdászképzés is ilyen, viszont szakmunkásokból meg hiány van, mert a hozzáadott érték tekintetében sokkal több tőkét tudnánk bevonni, ha lenne megfelelően képzett szakmunkás. Ez a seregre is ugyanúgy igaz, hogy ki milyen “fronton” tevékenykedik, és annak megfelelően hogy an kapja meg a képzést. (9.50) S akkor - Karsai úrral és Vadai képviselő asszonnyal is egyetértésben - a bolognai folyamatot lehet arra építeni, hogy én milyen jellegű képzésbe viszem be, ahol megvan a lehetősége a karrierjére. És aztán az átjárhatóságot b iztosítjuk, ha úgy alakul az igény, hogy én most őrmester vagyok ott, de egy profi, kiképzett őrmester… - anno azt mondták, egy őrmester sokkal többet ér, mint tíz főtiszt, ezt a régi, antivilágban mondták, és talán ott tényleg értettek is valamit a szakmá hoz, nem mintha a mostaniak nem értenének, ezt nem vonom kétségbe. Csak gyakorlatilag az se volt jó, ami a hetvenesnyolcvanas években volt, hogy bevonultatták a 6 elemis, 8 elemis embereket tisztes kiképzőre, hogy megszívassa - idézőjelben, ez volt a szak zsargon - az egyetemi előfelvételizetteket vagy az érettségizetteket, és aztán csináltak belőle őrmestert mint tovább szolgáló, és ő volt aztán az igazi n acsalnyik. Tehát szakképzettség híján csak a szadizmus volt a jellemző. Ez most már elmúlt, más világot élünk, és ehhez igazítjuk a képzést, a szakképzést, és természetesen a juttatások rendszerét is. Én örülök annak, hogy itt lesz egy négypárti együttműködés. Ennél a törvénynél pedig arra kérném tisztelt képviselőtársaimat, hog y szíveskedjenek ezt a részletes vitáig elengedni, annak érdekében, hogy ez szeptember 1jétől már alkalmazhatóvá váljon. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
