Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSAMPA ZSOLT (független):
443 Itt mindenféleképpen arra tettük a hangsúlyt, hogy alapos, illetve a támadással arányos, mert nem mindegy, hogy fegyvert, gumibotot, gázsprayt vagy esetleg kutyát használ ebben az esetben, ebben a szituációba n. (12.20) A 39. § (1) bekezdését szeretném kiegészíteni azzal kapcsolatban, hogy a kamara és a törvény gyakorlatilag azt a hiányt rejti magában, hogy az oktatási, tematikai, elsajátítási és egyéb dolgokkal nem foglalkozik. Emiatt szeretnénk egy s) ponttal kibővíteni, ami arról szólna, hogy együttműködik azon társadalmi szervezetekkel - ilyen például a polgárőrség, nemzetőrség, önkéntes tűzoltók vagy egyéb egyesületek , melynek tagjai a kamara által kidolgozzák a speciális oktatási tematikát, melynek elsaj átításával önkéntes segítséget nyújtanak kiemelkedő rendezvények biztosítására. Miért mondom én ezt? Ma jelen pillanatban Magyarországon például a személyvédelem oktatásával egyedül és kizárólag a Köztársasági Őrezred foglalkozik, gyakorlatilag szakmai cég ek ilyen magas szinten nem tartanak oktatásokat. A következő módosítási javaslatunk a 27. § (4) bekezdése, amely ismételten visszautal a rendeltetésszerűségre és az annak megfelelő jogtalan támadás esetén az elhárításra, és ezzel gyakorlatilag szeretnénk e gy kicsit pontosítani ezt a törvényjavaslatot. A 32. § (3) bekezdése számunkra egy kicsit problémás, illetve ha a cégeket egy kicsit előbbre helyezzük, akkor arról beszélünk, hogy azok a beléptetési rendszerek, amelyeket akár több millió forintért megvásár olnak a cégek - alkalmi beléptetésekre is gondolhatunk, nemcsak a hosszú távú beléptetésre , itt a törvény azt írja elő, azt javasolja, hogy 24 órás megőrzésére tesz javaslatot. Mi ezzel szemben a 30 napot tartanánk normálisnak és jónak, már csak abból ki folyólag is, hogy visszakövethető legyen az esemény, a bűncselekmény. Mert ha egyfajta szituációról beszélünk, mondjuk, pénteken történik egy eltulajdonítás egy adott telephelyről, nagy a valószínűsége, hogy ezt vasárnap vagy inkább hétfőn fogják észrevenn i. Ha a 24 órát vesszük alapul, akkor körülbelül 72 óra, de minimum 48 óra eltelik kétszeri beléptetésre, és innentől kezdve nem lehet visszakövetni az eseményt. Ezért a javaslatunk mindenféleképpen a 30 napra terjed ki. A 3. § (4) bekezdése, ahol nagyon s zépen és jól kibővítik a sort azzal, hogy a rendőrség és egyéb tevékenységek esetén kik lehetnek, kik nem lehetnek. Szeretnék utalni arra, hogy nem olyan régen fogadta el a köztársaság parlamentje azt, hogy hivatásos hadseregünk van, professzionális hadser egünk van. Arra szeretnék kitérni ezzel kapcsolatban, hogy nem csak a hivatásos állomány, egy szerződéses állomány lép életbe, itt szeretném mindenféleképpen beemelni azt, hogy hivatásos, szerződéses és természetesen a polgári alkalmazottakra is vonatkozzo n ez a dolog, hiszen a rendőrségnél is van hivatásos, illetve polgári állomány, aki esetleg a keresetét úgy egészíti ki, hogy egyes vagyonvédelmi cégeknél a hétvégéjét vagy éppen a szabadidejét tölti el. A 3. § (5) bekezdése EGTtagállamokkal alapított, kü lső országból érkező cégek működésére utal, amelybe célszerű ugyanakkor beilleszteni azt a rendelkezést, mely szerint a hivatásos tisztek és rendőrség munkatársai a magyar kamara által nem ellenőrzött EGTvállalkozásban se vállalhassanak aktív szolgálatot, ilyen munkát, hiszen ezt a joghézagot a tervezet felkínálja. Ezt több képviselőtársam is felvetette az előző vitában. Egy kardinális ponthoz érkeztünk azzal kapcsolatban, hogy tudjuk azt, hogy vagyonvédelmi és egyéb cégeket megbíznak, mondjuk, egy telephe ly őrzésével, és tudjuk azt, hogy... – mondjuk, szerződést kötött 500 forintos órabérrel, ezt feltételezzük; ezek továbbadódnak, továbbmennek, és mondhatjuk úgy, hogy a tulajdonos olykorolykor nincs tisztában azzal, hogy a végén hányadik cég őrzi az ő tel ephelyét. Konkrét példát is tudnék erre mondani. Nincs képben arról, hogy valójában az a fővállalkozó, akivel vállalkozott, kinek adja tovább a munkát és mennyiért. Ezért szeretnénk egy olyan javaslatot tenni, hogy a megbízó, aki megbízza a céget, ő minden képpen tudomást szerezzen arról, megkapja azt a tájékoztatást, és az ő beleegyezése szükségeltetik ahhoz, hogy továbbadhassák a munkát.
