Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényjavaslat, valamint az igazságügyi szakértő nem peres eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a polgári perrendtartásról szóló 1953. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjava... - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
439 DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Az elmúlt héten a két törvény tárgyalása során látszott, hogy az ellenzéki és a kormánypárti képviselők véleménye talán nem áll olyan messze egymástól, mint ahogy azt egyegy jogintézmény tekintetében retorikailag hangoz tatták. Mindnyájan elismerjük, hogy ennek a szabályozásnak végre törvényi szintre kell kerülnie. A szakértői tevékenység olyan, ami az igazságszolgáltatásban, a jogszolgáltatásban - legyen szó gyakorlatilag akár polgári, akár büntető ügyszakról - elkerülhe tetlen, és szerepét tekintve mindenféleképpen alapját képezi egy megalapozott, mindenki számára megnyugtató bírói döntésnek. Ezért azt a vitát talán már nem is kellene folytatni, hogy a szakértő jelenléte egy ilyen eljárásban hogyan viszonyul a tanúvallomá shoz vagy a tanúi bizonyítékokhoz. Nyilván ennél sokkal több, mert hiszen a szakértő kirendelése kapcsán - bírósági döntésen alapulva - a bíróság, valamint a felek által feltett kérdésekre való autentikus és meggyőző, bizonyítékokkal alátámasztott vélemény valamennyi, a perben szereplő félre, így a bíróságra is valamilyen módon ki fog hatni. Ha meg nem hat ki, akkor feltételezhető, hogy ez az ítélet később talán joggal lesz megtámadható, és másodfokon nem biztos, hogy helyben is fogják hagyni. A két dolog, amiről a vita folyik, az egyik: lehete gazdasági társaság szakértőként egy ilyen eljárásban résztvevő, és törvényben kodifikáltan megjeleníthetőe; a másik: a peren kívüli eljárásnál a kirendelés és az ezzel kapcsolatos jogszabályok módosítása, illetőleg a jogviszonyok alakítása. Ami az elsőt illeti, én is csatlakoznék Devánszkiné képviselő asszonyhoz és Gyimesi képviselő úrhoz: a versenyt nyilván be kell hozni, meg kell jelennie a piacnak a szakértői tevékenységben is, de nem mindenáron. Tehát azokat az a ggályokat, amelyeket megfogalmazott mind a Szocialista Párt, mind a Fidesz, valóban meg kell fontolni, hogy esetlegesen kialakulhate, ha korlátozás nélkül gazdasági társaságnak is megengedjük az igazságügyi szakértői tevékenység folytatását, egy olyan mon opolhelyzet, amely szűkítheti azt a merítési kört egyes szakterületeken, amelyre nézve a bíróság egyáltalán kirendelhet szakértőket. Az SZDSZ, az Igazságügyi Szakértői Kamara képviselőivel konzultálva, azt az álláspontot alakította ki, hogy a vállalkozói t evékenységnek mindenféleképpen helye van az igazságügyi szakértői tevékenységben, de ezt nem biztos, hogy gazdasági társasági formában célszerű megtenni, hanem magát a szakértőt mint vállalkozó szakértőt kell nevesíteni a törvényben, amely jogintézmény nem zárja ki, hogy egy vállalkozó, egy szakértő, akár gazdasági társasági formában, szervezett és ehhez kapcsolt infrastruktúrát is felhasználhasson a szakértői vélemény elkészítéséhez, azonban a szakvéleményt neki mint bejegyzett szakértőnek névvel kell jegy eznie. És így a névjegyzék alapján egyértelműen visszakereshető akár a későbbiekben vagy a korábbi szakértői tevékenységet illetően, hogy vane esetlegesen olyan összeférhetetlenség, mint amire Gyimesi képviselő úr az előző általános vita során utalt, misz erint esetleg egy nagyobb formátumú, nagyobb piaci részesedéssel rendelkező társaság jogszolgáltatást végezhet mint igazságügyi szakértő, és egyben vállalkozói tevékenységként a piacon olyan tanácsokat is adhat, ami később jogvitának lehet az alapja. Tehát ezt az aggályt értékelve a részletes vitában mi érvelni fogunk a vállalkozói szakértő mint jogviszony és mint jogintézmény megteremtése érdekében. A másik a peren kívüli eljárásban való előzetes szakértőkirendelés. Abban én vitatkoznék Gyimesi képviselő úrral, hogy maga a jogintézmény elvetendőe. Szerintem nem. Mert mindenkinek az az érdeke, hogy Magyarországon minél kevesebb per legyen, a perek hatékonyan, gyorsan és mindenki számára megnyugtatóan záruljanak le. És ennek egy olyan eszközét teremtjük meg , amely a polgári perrendtartásban eddig létező úgynevezett előzetes bizonyításhoz képest több, mert a bírói kirendelésen alapul, és a bíró, valamint az érdekelt fél kérdéseire válaszol. Abban viszont igaza van annak, aki ezt vitatja, hogy ez mennyiben jelenthet hátrányt a perben - vagy esetleg peren kívül még, de később esetleg egy perben - érintett félnek, ha már egy olyan szakvéleménnyel kerül szembe, amelynek a bizonyító ereje pontosan ugyanazt a jogi státust fogja viselni, mint ha a perben rendelték volna ki. Ezért itt is szeretnénk egy olyan módosító indítvánnyal
