Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/14230. szám), valamint a Magyar Köztársaság alkot... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
433 gondolok, amely nek részes állama vagyunk, továbbá az Európai Unió és az OECD e tárgyban született irányelveire. (11.30) Persze, az is felvethető, hogy ha a miniszterelnöknek ötletei és konstruktív instrukciói is vannak, akkor miért nem a kormány nyújtotta be ezt a törvén yjavaslatot. Miért nem ő vállalja ennek jogalkotási és politikai felelősségét a több ezer fős kormányzati apparátusával egyetemben? A két évvel ezelőtti törvényjavaslat is képviselői előterjesztésként indult, meg is bukott, mivel nem állta ki még a minimál is szakmai, törvényességi követelményeket sem. Akkor is a kormánynak kellett belenyúlnia a tervezetbe. Elképzelhető, hogy most is így lesz. Ahogyan a történelem ismétli magát, úgy az MSZP képviselői is visszavonták már egyszer a mostani javaslatot, tehát m ár ez is egy átdolgozott tervezet, és még mindig nem tökéletes. Nem is lesz az, ha a kezdeményező MSZP nem törekszik politikai konszenzusra ebben a kérdésben. Az MSZP már többször jégre ment ebben a tárgykörben a javaslataival, ezért nem érthető, hogy azok at most miért nem a kormány nyújtotta be. A kormányfő és kormány is nem titkoltan támogatja a törvényjavaslatokat, az előterjesztő felelősséget nem vállalja, áthárítja a benyújtó képviselőkre. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nem zárkózi k el attól, hogy a további nyilvánosság érdekében megszülessenek a szükséges törvénymódosítások. Támogatjuk, sőt elfogadásra javasoljuk azokat, amelyeknél a szükséges alkotmányos és törvényes garanciák biztosítottak. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy keve sebb lendülettel, jóval átgondoltabban közelítsük meg ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy az előkészítés során a vitában is minden parlamenti párt részéről nagyfokú visszafogottság várható el az ügy érdemi részével kapcsolatban, hisz mind a négy korábbi kormán yzatnak, mind a négy frakciónak, amely ma az Országgyűlést alkotja, volt lehetősége arra, hogy a rendszerváltozáshoz sokkal közelebbi időpontban ezt a kérdést szabályozza. Itt még egyszer szeretném kiemelni: volt egy '94 és '98 közötti időszak, amikor alko tmányos szinten az összes kétharmados törvény módosításával egyetemben parlamenti kétharmadával élhetett volna a korábbi kormányzat, az MSZPSZDSZkormányzat, folytatva azt a munkát, amit heroikusan kezdett meg feles támogatottsággal az Antallkormány. A r endszerváltozás óta eltelt másfél évtized alatt sok minden kiderült az ügynökkérdéssel kapcsolatban. Megszületett 1994ben az Alkotmánybíróságnak egy döntése, amely úgy szólt, hogy a politikai közvéleményt feladatszerűen ellátó személyek, a közhatalmat gya korlók, a politikai közszereplők és a hivatalban lévő állami vezetők múltjával kapcsolatos adatok meghatározott része nyilvánosságra hozható. Ez akkor is nagyon fontos döntés volt, és ma is jó, ha figyelembe vesszük az Alkotmánybíróságnak ezt a döntését. N agy felelőssége van annak, aki 15 évvel a rendszerváltozás után e kérdéshez nyúl. A Magyar Demokrata Fórum részéről továbbra is úgy véljük, hogy ennek a megtisztulásnak a politikai eliten belül kellene elkezdődnie. Elsősorban a politikai pártok és a közéle t szereplői számoljanak el önmaguk múltjáról, akikről az alkotmánybírósági határozat szól, és járjanak elöl jó példával. Soha senki eddig nem tiltotta meg senkinek, sem az MSZP képviselőinek, sem az SZDSZ képviselőinek, hogy ezt megtegyék. Ez a lehetőség f ennáll, jogszabályban biztosított '94 óta, 2003 óta pedig kiváltképp, mégsem történt ez idáig semmi. Erre is tekintettel a Magyar Demokrata Fórum azt szorgalmazza, hogy a rendszerváltozást megelőző állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés legyen ö sszeférhetetlen a közjogi, közéleti tisztségekkel. Aki közjogi tisztséget, közfeladatot vállal, attól elvárható, hogy tisztázza a múltját. Számunkra az is elvárható, ha később bebizonyosodik, hogy ez a múlt a közéletben vállalhatatlan vagy nem a valóságnak megfelelő, akkor ennek legyen meg a következménye. A politikusok legnagyobb tőkéje a szavahihetőségük. Ez a szavahihetőség napjainkra igencsak megkopott a közvélemény szemében. Aki közéleti szerepet vállal, attól elvárhatjuk, hogy az életé ben ne legyen és ne szerepelhessen olyan tényező, amely tevékenységének átláthatóságát akadályozza, ami által kiszolgáltatottá válik. Mindenekelőtt azt mondjuk, hogy aki az ügynökkérdést meg akarja
